József Attila Tudományegyetem Rektori Tanács munkaértekezletei, 1966-1967, Szeged
1966. november 10., rektori munkaértekezlet
- 2 -Módszerét illetően ezen az ©ktatási formán meglehetősen intenziven érződik az, hogy a középkor folyamán kialakult felolvasó előadásokból fejlődött ki. Lehetőleg az egész anyag tankönyvterjedelemben való regisztrálására törekszik, s úgy véli, hogy ezzel eleget tett annak az alapvető célnak, hogy az anyagot a maga teljes egészében megismertette a hallgatósággal. Ez az oktatási forma az állam- és jogtudományi karokon három okból nem tartható fenn a továbbiakban. Az egyik ok az, hogy e forma elsősorban a fiatal, tapasztalatlan oktatóknál erősen csábit a tananyag egyszerű recitálására. Ennek veszélye különösen akkor áll fenn, ha a tárgyból jó tankönyv áll rendelkezésre. Ez esetben ui. a fiatal'oktató még csak nem is kényszerül arra, hogy az egyik-másik részében már elavulni kezdő tankönyv anyagának hiányos részeit pótolja, elavult részeit pedig az újabb irodalom eredményeivel helyettesítse. A másik ok az, hogy az egyetemi előadások óraszámának növekedése nem tart lépést a tananyag évről évre való növekedésével, sőt a legutóbbi jogi felőoktatási reform akkor, midőn a tananyagot úgyszólván minden jogtudományi ágazatban növelte, sokszor egészen jelentősen, az előadási / elméleti / órák számát úgyszólván minden tárgyat illetően csökkentette. Ilyen körülmények közt az egész tananyag előadása teljesen kizártnak tekinthető. A harmadik ok az, hogy az előadások hagyományos formája passzivitására kárhoztatja a hallgatóságot, mat nem készteti gondolkodásra. Ilyen előadáson a hallgatók rendszerint gépiesen jegyzetelik az előadást, ha egyáltalában szükségét érzik annak, legtöbbször azonban erről sincsen szó, hiszen úgy válik, hogy a tankönyvet, jegyzetet recitáló oktató semmi újat nem mond az Írásos tananyaghoz viszonyítva. Ez indokok úgy véljük elegendők annak alátámasztására, hogy az előadásoknak ez a formája mindinkább elavultnak tekinthető. b/ a felsőoktatási pedagógiai irodalomban mindinkább előtérbe kerül az un. problémafelvető előadások általánossá tételének szorgalmazása. Ezeknek lényege az, a hagyományos előadási formával szemben, hogy mig az általában leiró jellegű, addig ez az előadási forma a hallgatót gondolkodásra kényszeríti, akár az előadás közben, akár az előadás után, midőn annak anyagát jegyzetei alapján el akarja sajátitqni. Arra nézve, hogy az előadás a hallgatókban a gondolkodás folyamatát megindítsa, többféle elgondolás van.
