József Attila Tudományegyetem Rektori Tanács munkaértekezletei, 1966-1967, Szeged

1967. január 5., rektori munkaértekezlet

- 2 -1. Az oktatók fokozzák és szélesítsék >ki a nevelő tevékenységüket. A nevelőmunka fokozása reális célkitűzés. A jelenlegi oktatói létszámot figyelembe véve reálisan megvalósítható a kis csopor­tok, sőt egyének differenciált, hatékony nevelése is, ha minden oktató felelősségteljesen kiveszi a részét a nevelőmunkából. A nevelőmunkát azonban szervezni, irányitani kell, és meg kell ta­lálni azokat a formákat és módszereket, amelyek a legeredménye­sebbek. a/ A nevelés egyik legfontosabb területe az oktatás. Az előadá­­so"k", szeminar iumok, gyakorlatok, valamint a vizsgák a neve­lés leggyakoribb és legtermészetesebb területei. Nem kívá­nunk itt külön követelményeket felállítani, de szükségesnek tartjuk, hogy a felsőoktatási intézmények foglalkozzanak az oktatás során kifejtendő nevelő tevékenység elvi, módszerta­ni problémáival. W A nevelőmunka szervezettebbé és rendszeresebbé tétele érde­kében .javasoljuk, hogy vezessék be a néhány felsőoktatási" 'intézményben jó tapasztalat okkal működő nevelőt anári, ősz- ' tályfonöki illetve patronáló-'tanári rendszert. Felsőoktatás 1 intézményenként a sajátos helyzet alapján ennek számtalan formája alakítható ki. Az első és esetenként má$odik évfolya­mon szükséges segiteni a fiatalok átállását a középiskolai munkáról, életmódról az egyetemi, főiskolai munka- és élet­­körülményekre. Felsőbb évfolyamokon bizonyos mértékig meg­változott módszerekkel és céllal folyhat hasonló munka; itt előtérbe kerülnek a szakosodás, egyéni kutatás, a pályára való közvetlen felkészülés kérdései. A tanszékek nevezzenek ki a csoportokhoz tanárfelelősöket. .A—i’nevélőtanáro k " fela­data a csoport" hallgatóinak politikai ne velőse", t ahülmány a ik segitése, ügyes-bajos dolgaik megbeszélései, Hasznos, ha az lesz a nevelőtanár, aki a csoportnak fontos tárgyban szemi­náriumvezetője. Helyes, ha a "nevelőtanári” megbizást az ál­lami vezetőszervek a pártbizottságokkal együtt adják és ér­tékelik is. A nevelőtanári patronáló rendszer nem mentesít­heti a nem nevelőtanárokat a nevelés feladatai alól. Különös gondot kell fordítani arra, hogy a nevelőmunkába egyetemi tanárok és docensek is minél nagyobb számban és mértékben bekapcsolódjanak. A vezető oktatók ugyanis tapasz­talatukkal, tájékozottságukkal, tekintélyükkel nagyobb ha­tást 'tudnak a hallgatókra gyakorolni, mint fiatalabb kolle­gáik. c/ Az oktatók vegyenek részt a széleskörű tájékoztató munkában. Rendkívül na^y a nevelőhatása annak, ha egy oktató ismerte­ti a hall go. tokkal külföldi tanulmányút jának tapasztalatait, amelyek magukban foglalják a szakmai, gazdasági és politikai kérdéseket egyaránt. Szakmai érdeklődésüket is ki kell elé­gíteni. Erősiti szakmaszeretetüket, ha hitelt érdemlően .A

Next

/
Thumbnails
Contents