József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1993-1994, Szeged
II. kötet - 1994. június 30., XII. rendes ülés
VÉLEMÉNY a "Szegedi Egyetem" koncepciójáról A dr.Fráter Lóránd rektor úr által felvázolt koncepciót - mint minden e tárgyban született és születendő, további gondolkodásra ösztönző elképzelést - hivatalból is üdvözlendőnek ítélem. A "Szegedi Egyetem” ezúttal kifejtett koncepciója a következő realitások miatt lehet fontos: □ a központi (kormányzati) prioritások egyértelműen a szervezeti koncentrációt helyezik előtérbe. A szűkülő költségvetési forrásokból csak ezzel összhangban lévő fejlesztések remélhetnek támogatást. □ Valóban a térség legnagyobb munkaadója együttesen a hét intézmény, és a legnagyobb szellemi tőkekoncentráció valósul meg keretei között. □ A volt szovjet laktanya részbeni felsőoktatási hasznosítása, és a többi rész cserealapként történő kezelése a legreálisabb kiindulópont, amikor ún. campus-ról beszélünk. Egyben a várost átszövő egyetem megőrzendő érték. □ Az új felsőoktatási töivény, és a kapcsolódó jövőbeli rendeletek nyomán bekövetkeznek az oktatásban olyan tartalmi változások, amelyek az intézmények jóval szorosabb együttműködésére ösztönöznek (átoktatás, áthallgatás, közös diplomák, stb.). Ez az integráció létalapját teremti és erősíti meg. Ugyanakkor saját (intézményi) meggyőződésünk, hogy a realitások közé tartoznak az alábbiak is: □ a kampány-jellem (erőszakolt, elsietett) szervezeti egyesítések kára nagyobb, mint a haszna. Erőszakolt egyesítés alatt azt kellene érteni, amikor a szóban forgó intézmények tartalmi együttműködésének még csak jeleit tapasztalni, sőt esetenként kemény rivalizálás, szakmai, személyi ellentétek feszülnek közöttük. Ilyenkor az egyesítés a belső harcok, villongások végtelen sorozatát indítja el, és kevés az esélye annak, hogy az adott szervezeti működési játékszabályok között a szükséges összevonások megoldhatók, a párhuzamosságok feloldhatók. □ A gyorsan változó környezetben csak maximálisan rugalmas (gyorsan reagáló, önmagát szükség szerint átalakítani képes) szervezet lehet sikeres. A nagy méretek bűvöletében erről mintha elfeledkeznénk. Ez nem a kis méretek prioritását jelenti, hanem a nagy szervezeten belül a kisebb egységek maximális önállóságát, döntési jogosultságát és felelősségét.
