József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1988-1989, Szeged
1989. január 26., III. rendes ülés
18 látják, hogy be kell segíteni az intézményi költségvetés elfogadásában, nagyon szívesen rendelkezésre állunk. A visszafogott dologi automatizmus és bérautomatizmus eredményeképpen valamennyi intézményünk elszegényedett. Különösen nagy problémákat érzékelünk a tudományegyetemi vonalon. Ott, ahol nincs meg az igazi lehetősége annak, hogy a kutató-fejlesztő munkát nagyobb volumenben lehessen végezni. Az 1988. év több vonatkozásban jelent változást a költségvetési gazdálkodásban. Két irányból közelíteném meg: az egyik a szabályozás oldala, a másik a pénzügyi helyzet. A szabályozás oldaláról tekintve utalt Szabó elvtárs arra, hogy gyakorlatilag minden kötöttség megszűnt a költségvetési irányzatokkal az intézmény saját felelősséggel, legjobb belátása szerint gazdálkodhat. Egy kötött tétel van, a hallgatói juttatásokkal összefüggő. Az összes többi tétel szabaddá vált a gazdálkodás területén. Ennek az a magyarázata, hogy a Pénzügyminisztérium nem tud annyi költségvetési támogatást adni az intézményeknek, a tárcának, ezért a meglévő kötöttségek oldását vállalta fel. Ez bár kedvezőnek tűnő dolog, de azért felhívnám a figyelmüket arra, hogy nem a Pénzügyminisztérium és nem a Művelődési Minisztérium felel az intézmények működéséért, hanem az intézmény első számú vezetője és az őt támogató ill. segítő tanács. Még egy dolgot szeretnék megemlíteni a kötöttségekkel összefüggésben. A 19.sz. rendeletnek a bevezetésével pénzügyminisztériumi elismerés mellett 30 %-kal nőtt a gazdasági adminisztráció. Két olyan tétel hárul a költségvetési szabad gazdálkodás mellett az intézményre, amit köteles megcsinálni. A Pénzügyminisztériumot még nem tudtuk meggyőzni, hogy nem kell ilyen gazdasági gazdasági adminisztráció. Megkapná az adott intézmény a költségvetési támogatást, és a legjobb belátása szerint használná fel. A szabályozásban ezt a könnyítést szerettem volna elmondani. A másik a pénzügyi ellátottság. Készítettünk a múlt év legelején egy számítást. Az 1988-as tárgyévi adatok alapján a minisztériumnak a hiánya 350 millió Ft volt. Ez az intézmények hiánya, ami úgy jött össze, hogy amit nem kaptunk meg automatizmusban, automatizmus és áremelkedés között, béremelkedésben, az általános forgalmi adó kompenzálására. Pedig az oktatás állami feladat. Tehát az államnak kellene az ehhez szükséges összeget biztosítani. Az általános forgalmi adó bevezetésekor az előző évi, tehát nem az árnövekedéssel számított ÁFA alapján történt az általános forgalmi adó kiszámítása. Az a bizonyos 80 %-os ellentételezés, amit a múlt évben kapott a tárca, az 50-55 % az évközi áremelkedések miatt. A múlt év második fele rendkívül nehéz időszak volt a költségvetés tervezése szempontjából. Ehhez azért nagyon nagy segítséget kaptunk önöktől. Be kell vallanom, hogy az utolsó pillanatban kaptuk meg azokat a segítségeket, anyagi kondíciókat, mert a tárca nem volt abban a helyzetben, hogy a most kritizált helyzeteket el tudta volna érni. Köszönöm szépen. Rektor: Megkérdezen az Egyetemi Tanácsot, hogy elfogadja-e fő összegeiben a költségvetést?
