József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1978-1979, Szeged

léo-Vagy pl. az oktató-nevelő munkában a kollégiumon belül hogyan sikerült a megfelelő módszert megtalálni arra vonatkozóan, hogy a kollégium adta lehetőségeket kihasználjuk.

Szeretett volna értékelést olvasni az uj tantervekkel, a kiscsoportos foglalkpzásokkal kapcsolatosan is. Ugymgy a KISZ szerepéről a tanszékek tekintetében is. ^

Bántónak tartja a javaslatok között azt a mogfogalmazást is, hogy akkor tudnánk a fizikai dolgozók gyermekeivel jobban foglalkozni, ha javulnának az anyagi és személyi feltételek.

De arra választ nem kapunk, hogy hogyan foglalkozunk velük, miért morzsolódnak le, stb.

Nem foglalkozik az anyag a hármas követelményrendszerrel sem, az oktató-nevelő munka elismerésével,rangjával stb. ügy látja, hogy oktató munkánkban bizonyos tudományosságcentrikusság van. Erre vonatkozóan tapasztalatai is vannak.

A bennmaradáshoz nálunk a tudományos munka általában elegendő feltétel, a tudományos munka megfelelő színvonala természetesen szükséges, de csak ez alapján megítélni valakit nem szabad. Aki ugyanis a tudományos szintet megüti, nem biztos, hogy jó oktató is. Van sok olyan oktató is, aki nem tekinti szívügyének az oktatást. Ha kitüntetés felterjesztésre kerül a sor, általában úgy minősítünk, hogy "oktató munkáját jól végzi".

Ezt mindenkire rámondjuk, holott ilyen vonatkozásban is van egyetemünkön is probléma. Tehát a tudományosság-centrikusságot nem tartja helyes szemléletnek.

Az sem szerepel az anyagban, hogy oktató munkánkat módszertanilag hogyan akarjuk fejleszteni.

Rektor elvtárs: köszöni a bizottság munkáját, mely alapos,

Telkiisme rétes munkát végzett.

Hiányosságként az alábbiakat emliti:

Nem fordítunk kellő figyelmet a tanárképzés problémáira. A jövőben mélyebben, érdemibben kell, hogy munkánk középpontjába állitsuk e kérdést. Az is vitathatatlan, hogy a tanárképző főiskola módszertani szempontból meeaae az egyetem előtt jár.

Ez ugyanakkor nem ellentétes az országos tapasztalatokkal, a tanárképzés mindenütt ilyen szinten, színvonalon áll.

Integráció kérdése - ebben jelentősen nem léptünk előre, bár jelentős előrelépések várhatók ősztől mindhárom karon.

Kéri, hogy az ésszerű integrálódást erősítsük meg, támogassuk. Levelező oktatás - ez is országos probléma. Nem léptünk előbb, de ebben nemcsak mi vagyunk a hibásak. Iránymutatást nem kaptunk, illetve csak a jogi- és bölcsészkarra van elsősorban. Negatívan kell értékelnünk azt, hogy jelentős politikai erővel rendelkezünk, de ezt nem használjuk ki sem az egyetem, sem az egyetemen kivüli terület vonatkozásában. A docensi, adjunktusi kategória alatt, előbbre kell lépni, hogy politikai erővé alakuljon át.

Bizonyos depolitizáliság jelei is mutatkoznak az utóbbi időben. Bizonyosfoku irtózás mutatkozik az ideológiai vitáktól , s ez ellen állami és pártvonalony egyaránt fel kell lépni. Mozgalmár-és tudós tipusra is szükség van.

El kell azon is gondolkodni, hogy olyan munkahelyi közérzetet kell teremteni, ami aktiv kibontakozást tesz lehetővé.

Időszakos alkalmazás kérdése - a célt nem értük el, vagy nem vál be, vagy helytelenül alkalmaztuk. A kutatóhelyekkel kapcso