József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1976-1977, Szeged
2 kell törekedni főállású szakmódszertanos alkalmazására. A fejlődés tehát jelentős, de nem tekinthető kielégítőnek. A problémák a következők: 1. Egyes tanszékek, amelyekhez szakmódszertanosok vannak beosztva, a szakmódszertani állást tanszéki állásnak tekintik, és a szakmódszertanost főképp szakórákkal terhelik. Elvileg nem kifogásolható, sőt kivánatos, hogy a szakmetodikusnak heti 2-3 szaktárgyi órája legyen. Az viszont rendkivül kedvezőtlen helyzet, ha a metodikust a sok szaktárgyi óra megakadályozza eredeti feladatainak ellátásában. 2. A szakmódszertanosoknak szorosan vett oktatói feladatokon kivül több egyéb, sok időt igénybe vevő feladatot kell /kellene/ ellátniuk: a gyakorló iskolai tanárok szakfelügyeletét, az V. éves hallgatók tanításainak szervezését, rendszeres látogatását. Ezeket a fontos feladatokat jelenleg csak vagy felületesen vagy sőkáig nem birható túlterheléssel tudják ellátni. 3. Különösen nehéz helyzetben van a magyar nyelv és irodalom, továbbá i a matematika szakmódszertana. E tárgyakból legalább két előadó lenne szükséges. Matematikából állás is rendelkezésre áll, amelyet eddig nem sikerült betölteni. 4. A szakmódszertani képzés intenzitása kiscsoportos foglalkoztatást igényel. A jelenlegi csoportok bontása a legtöbb esetben indokolt lenne. /tÚntc<;y Teljesen lehetetlen helyzet J&&, hogy megfelelő óraszám hiányában a szakmódszertan oktatását nem lehet összekapcsolni iskolai tanórák meglátogatásával és elemzésével. A fentiekből következik, hogy a szakmódszertani oktatók létszámát a lehetőségekhez képest a jövőben is növelni szükséges* Most mindenek előtt a matematika metodikusi állást kell betölteni,és a magyar nyelv és irodalom módszertana számára kell uj állást szervezni. Az volna a kivánatos, hogy
