József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1971-1972, Szeged

tóben fogalmazott rendeletek, végrehajtási utasítások, módosítások, indokolatlanul magosra támasztott követelmények és ugyanakkor példátlanul alacsony rendelkezésre álló óraszám, egymást követő tantervi reformok, koordinálatlanság, felső ellenőrzés hiánya, stb. jellemzett. A lektorátusra került tanárok jelentős része nem rendelkezett kellő tanitási-pedagógiai gyakorlattal, munkájában nem segítették tapasztaltabb oktatók, jó jegyzetek, a hallgatók részéről nagy ellenállást kellett leküzdeniük. Alapvető hiányosságként kell kiemelni a szubjektív tényezők között, hogy soha nem folyt a lektorátusokon tervszerű módszertani kutatómunka, tapasztalatcsere, a mikro-lektorátusok egymástól elszigetelten élték életüket, szinte féltékenyen őrizték vélt vagy nehezen kiharcolt önállóságukat, tekintélyüket, de nem tartottak lépést a kül- és belföldön is hatalmas léptekkel fejlődő nyelvoktatás-tudománnyal. Hern keresték - illetve nem tudták megtalálni a kellő formáját - a nyelvi szaktanszékekkel való együttműködést.

Objektiv gátló tényezők sokaságát lehetne felsorolni, csak néhányat figyelerafelketés céljából. A lektorátusok elhelyezése, ellátottsága, de mindenekelőtt tantermi, oktatási eszközökkel történő felszereltsége messze a minimális követelmények alatt marad. A gépi oktatási formák rohamos térhódítása mellett a nyelvi lektorátusok magnetofonokkal alig vannak ellátva, nem beszélve a szükséges /igen költséges/ szalaganyag beszerzésének nehézségeiről. A könyvbeszerzés folyóiratellátás anyagilag igen korlátozott, a nyelvi továbbképzés lehetőségei messze a kivánalom alatt maradnak, és végül, de korántsem utolsó sorban, a lektorok anyagi megbecsülése a középiskolai tanároké mögött marad!

2« Ugyanekkor hiba lenne említés nélkül hagyni azokat az eredményeket, amelyeket mindeme nehézségek ellenére lektorátusaink elértek. A középiskolák meglehetősen nehéz örökségét átvállalva 72 /!/ órában igyekeztek elsajátíttatni azjbrosz szaknyelvi ismereteket a sokféle profilú hallgatókkal, igen sok esetben nem lebecsülendő eredménnyel. A második idegen nyelvet 120 órában alapfoktól szakszöveg megértéséig vinni olyan feladat, amelyben még részleges eredmények sem lebecsülendők.

19619 májusában megfogalmazást nyert "A Tudományegyetemen folyó nem szakos idegennyelvi oktatás problémád, és perspektívái” cimü felterjesztés, amelynek javaslatait a Minisztérium illetékes főosztálya még ez év szeptemberében kedvezően fogadott, a "Megjegyzések" című válasziratában a részletezést kívánó korszerüsitési törekvések megvalósitáusának kívánatos előfeltételeként a személyi és tárgyi feltételek biztosítását jelölte ki.

Ezirányban számos megbeszélés, véleményegyeztetés történt és végül az egyetem vezetésének felterjesztését elfogadva a MŰM 1971 október 1—i hatállyal jóváhagyta a JATE három karán eddig működő lektorátusok összevonásából létrehozandó Központi Idegennyelvi Lektorátusnak, mint önáilló központi intézménynek a tervét.