József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1970-1971, Szeged
az oktató-nevelő munkában hogy mennyire mérhető le a korszerűsítés hatása, erre tárgyilagosan válását adni nem igen lehet, mert positiv és negatív tapasztalatok ogyaránt jelent* lesnek, äs elmúlt tanévben az oktatómunka színvonala emelkedett, hogy ez a korszerűsítésnek tudható*« már be, vagy pedig annak az eredménye, hogy e munkálatok során többet foglalkoztunk egyetamszerte ezzel a kérdéssel, ezt tulajdonképpen egyértelműen eldönteni nem lehet. Vannak már javaslatok a tantervek módos!* tására, azonban éppen a kellő tapasztalat nem áll-rendelkezésre, másrészt ésszerű megvárni az egész oktatási rendszerűnk felül* vizsgálatának eredményeit, addig semmi esetre sem helyes helyt adni bármiféle módosításnak. A programok tekintetében * tantervi keret felboritás nélkül * változtatást lehet eszközölni. Bár a jól előkészített és a Kar testületé által elfogadott tanterv éa program néhány éves változatlanságot kell hogy kibírjon • vagy pedig magán viseli azokat a körülményeket, melyek között született, üujno az előkészítés körülményeit nem mindig azok az elvek határozták meg, amol eket az egész korszerűsítés alap* pilléreként kidolgoznak és elfogadnak, melyekkel akkor mindenki egyetértett, hanem a kis tanszéki egységekből fakadó szeműiét. A tUbmány fejlődése következtében kialakult helyzetnek tulajdonképpen messze nem felel meg az a struktúra, amit sok egyetemünkön a korábban kialakult speciális ágazatok formája tükröz. Nem szabad, hogy a tanszékek egyedüli létalapjának meg* határozója az óraszám legyen. E témára az egyik feltett kérdés Is utal. Az óraszám maximálását sem felsőbb hatóságunk sem egye* temünk nem tervezi, legfeljebb belső mutatóként lehet felhasználni. Nem alapvető iránymutató az oktatók, hallgatók közötti arányszám sem,h<bez egyes tanszékek sorsa, melyek kevésbé vesz* nek részt az oktatásban, nem függhet ettől; a tudománypolitikai irányelvekben foglaltak értelmében az egyetmekre és annak tan* székeire mint kutatási kapacitásra is szükség van. Helyes lenne, ha e téren nagyobb igénybevételre is sor kerülne. £ tanévben nem egyértelmű egyetértést kiváltott kérdés a szakcsoportok kérdése volt. Itt tulajdonképpen nem is egye* denként a tanszékekkel van baj, hanem azzal a fallal, mely a tanszékeket elválasztja egymástól, s melyet a mai korszerű
