József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar - tanácsülések, 1977-1978

1978. május 4., V. rendes ülés

‘VA- 3 -Az átlagos megoszlás természetesen nem ilyen szélsőséges. Gyakori s 4-6-10 hallgató egy-egy oktató irányítása alatt. A számok alakulásában szerepe van annak is, hogy a hallgatók egy kisebb, de tehetséges és érdeklődő része msgasabb tudományos igénnyel foglalkozik témájával, mint a többség, -tízért a velük való foglalkozás jóval intenzivebb az átlagosnál, tehát növeli a vezető megterhelését.

.A jelenlegi helyzetben elkerülhetetlennek látszik, hogy tanszékeink nagy részén a fiatal oktatókat is korán bevonják a szakdolgozat vezetésbe. Még előnyük is származhat ebből, mivel megismerkedhetnek e fontos oktatói feladattal. De nyomatékosan fel kell hivnunk a figyelmet arra, hogy mindez csak akkor gyümölcsöző, ha a fiatal oktató nem a saját és hallgatója kárán tanul. Tehát felkészült és tapasztalt segítőtársat kell melléje állitani munkája kezdetén és a szükséghez mérten huzamosabb időn keresztül. Példák vonnak rá, hogy egyes tanszékeinken ezt a feladatot nagy körültekintéssel és kollégiális tapintattal oldják meg.

4/. Karunkon a tanári vezetés gazdag és változatos formái alakultak ki. Jelentésünkben az alapvető, tehát leginkább elterjedt és meggyökeresedett formákat kívánjuk számbavenni.

Minthogy rendszeres személyes kapcsolat nélkül nem lehet hatékonyan irányítani és nevelni, első helyen az egyéni konzultációt említjük.

A rendszeres és tartalmas konzultációk nyújthatják a legtöbb és legközvetlenebb segítséget a hallgatónak. Itt sor kerülhet az adott munkafázis’ feladatainak számonkérésére, szakmai tanácsok adására, alapos eligazításra a következő munkaszakaszhoz. Az is tisztázható, hogy a hallgató milyen gyakorlati-technikai segítségre szorul.

De a megfelelő személyes kapcsolat arra is lehetőséget hiztosit, hogy ideológiai-politikai kérdésekről is beszélgessenek. Nem egy hallgatónk éppen vezetőtanára segítségével jutott el ahhoz, hogy alkalmassá vált a párttagságra.