József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar - tanácsülések, 1975-1976

1976. május 13., III. rendes ülés

SZAKTANTERMEK LÉTREHOZÁSA A JATE B.ÖLCSÉS ZETTIJDOMÁN1T- -....

KARÁN

v •

A téma időszerűsége

Világszerte tapasztalható jelenség, hogy a képzés az alsó szinttől a legfelsőbbig egyre nehezebb probléma elé kerül ott, ahol az intézmény nem ujitja meg önmagát. Amig az egyetemen a szakfcucományok megújítása a tudományos kutatások következtében folytonos - mind a tudományos eredményekben, mind a szaktudomány kutatási módszereiben addig az oktatás módszerei lényegében keveset változtak.

Karunkon eddig is kerestük a módszertani megújulás útjait és módjait, de ez e munka kissé lassú üteműnek bizonyult.

Amig az általános és középiskolák több kevesebb sikerrel aszszimilálják a világban - különösen az utolsó 20 évben - lezajló metodikai forradalom elemeit, addig a tanárképző egyetem módszertani rendszere nagyjából változatlan maradt; legalábbis a szükségesnél lassabban fejlődött. Erre vonatkozóan Karunk olyan vizsgálattal rendelkezik - "Az 1968-1972-ben végzett hallgatóink helytállása” c. kari kiadvány amely tapasztalatilag is bizonyitja, sőt sürgeti a módszertani megujitás szükségességét.

Napjainkban az egyetemeken általában a tudományos ismeretanyag szóbeli közvetitése az uralkodó, ami egyes területeken - az idegen nyelvek oktatása - mindinkább elégtelennek bizonyul.

Nem feledkezünk meg arról sem, hogy a tanárképző egyetem ez ismeretanyag közvetítésének módszereivel egyben mintául is szolgál a hallgatók számára. Az egyetemi hallgatók életkori sajátosságéiból /18-23 eves kor/ természetszerűen következik a verbális módszerek előtérbe kerülése, de az ismeretanyag természetétől függően az oktatástechnikai eszközök bekapcsolása a tanulási folyamatba növelheti tevékenységünk eredményességét. Szükségesnek tartjuk, tehát hogy az eddigiekben