József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar - tanácsülések, 1974-1975
1975. március 26., IV. rendes ülés
- 5 -'in, kenykedés nem áll azon a szinten, amely egy bölcsészhallgatónál megnyugtató lenne. S mindez nem pusztán a legutóbbi évek jellemzője, hanem legalább egy évtizede tartósan fennálló állapot. Hallgatóink legszélesebb értelemben vett helytállása, munkája, aktivitása nem mutat semmiféle számottevő eltérést a másik két karhoz viszonyítva, az objektive gátló körülmények másutt is ugyanúgy megvannak, nyilván speciális okok is szerepet játszanak tehát abban, hogy éppen a kulturális munkában van lemaradás a bölcsészeknél. A legfőbb okot a szemlélet bizonyos egyoldalúságaiban látjuk. Nem tudatosult eddig kellőképpen sem oktatóinkban, sem hallgatóinkban a kulturális nevelés fontossága a bölcsészképzésben, ráadásul nagy tere van annak a hiedelemnek is, hogy - mivel a szaktárgyak itt szorosabban érintkeznek a kulturális szférával, mint pl. a természettudományoknál -a szaktárgyakkal való foglalkozás automatikusan a kultúra világában vacs -f/lt €> Vl*C J«4 £< "t ló ~n ín ti fiiért is jelenti, biztosit ja többé-kevésbé az általános műveltséget ás a kultúra kérdéseivel való permanens foglalkozást, nincs tehát különösebben szükség ezen túlmenően kulturális ténykedésre. Éppen S ezért amíg pl. a TIK hallgatóit szaktárgyait jellege egyenesen sarkalljad a sokoldalúságra, a kulturális érdeklődés szélesítésére, ez a téves álláspont a bölcsészeket elkényelmesitii. A szaktárgyi képzés és a kulturális nevelés-nevelődés ilyen leegyszerüsitő azonosítása következtében a visszájára fordul az, aminek előnynek kellene lenni és kitüntető helyet kellene biztosítani a bölcsészeknek a kulturális munkában: a szaktárgyak jellege a szemléleti torzulás következtében nem hasznára, hanem káréra válik a bölcsészek kulturális aktivitásának* Kulturális nevelő munkánk legfontosabb feladatának a helyes szemlélet kialakítását tartjuk - úgy, ahogyan ezt a komplex nevelési program is tartalmazza —, ami természetesen nem rövid és gyorslejáratú folyamat. Enélkül minden részintézkedés, szervezeti-szervezési megoldás csak felületi eredményeket hozhat, lényegi változást nem. Természetesen ilyen intézkedésekre és szervezeti finomításokra ennek ellenére szűk-