József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar - tanácsülések, 1974-1975
1975. március 26., IV. rendes ülés
X 'Wl 9. tani irodalmat is be kivánják vonni az iskolai munkába való felkészítésbe, s ügyelnek a hallgatók beszédtechnikájára, felolvasási készségére. A tanszékek számára fontos tanulság az, hogy fokozni gell a lényeges iskolai ismeretanyag megszilárdítását, törekedni kell a használt tankönyvek megismertetésére - az oktatók részéről is! -, ezt érvényesíteni kell pl. az államvizsgákon is. - Az orosz ill. német szakosok külföldi részképzésének előnyei nyilvánvalóak; hátrányos azonban, hogy az érintett hallatok iskolai munkája 1 félévre zsúfolódik össze, ekkor kell mindkét szakjukból tanitani, kevesebbet ismernek meg az iskolai munkából, életből a kívánatosnál. Nehézségek merülnek fel ilymódon a s-zakdolgozat elkészítése ill. az államvizsgára való felkészülés terén is. 'Az la kialákuló gyakorlat, hogy ilyen esetekben az átlagosnál - néha lényegesen - alacsonyabb tanitási óraszámot kivánnak meg az érintettektől; nem kívánatos felkészültségekre, súrlódásokra vezet. Erre annál is inkább megvan a lehetőség, mert a vezető tanárok gyakorlata nem egységes, nem látszik kellően koordináltnak; lényeges eltérések mutatkoznak a letanitott, megkívánt óraszámok terén szaktárgyak közötti, azonos tárgyakat tanitó oktatók között, sőt ugyanannál a tanárnál is olykor az egyes jelöltek között. Nem eléggé öszszehangolt a vezető tanárok módszere, követelmény-rendszere, hangneme a jelöltekkel szemben; elvétve találkozunk végletekkel is, a túlzott katonásság ill. "lezserség" eseteivel. Súrlódások adódnak néha abból is, hogy egy-egy szakterület legújabb eredményei frissebben jutnak el a hallgatókhoz, mint a gyakorló iskola'ztanári karához: ez rámutat a szaktanárok továbbképzésének fontosságára, a Kar és a Gyakorlóiskola kapcsolata szorosabbá tételének kivánatos voltéira. A jelentésekből eléggé egyöntetű az a vélemény’, hogy a gyakorlóiskolai kinevezéseknél, különösen a vezető tanári megbizásoknál n. figyelembe kellene venni az Egyetem szaktanszékeinek szakvéleményét. Nyilvánvaló, hogy a gyakorló tanitási órák látogatása az oktatók és a tanszékek számára is lényeges tanulságokig, szolgál, mintegy visszajelzést jelent számunkra, lemérhetik munkájuk eredményességét, szempontokat kapnak annak további javitásához. Éppen ezért kivánatos, hogy a szaktanszékek rendszeres kapcsolatban legyenek a gyakorlóiskolai munkával. A jelentésekből úgy tűnik, hogy ezt a feladatot zömmel a szakmódszertanos oktatók látták el, rajtuk kivül jobbára az egyes hallgatók szakdolgozat-vezetői, vagy akiket személyesen is
