József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar - tanácsülések, 1971-1972
1972. április 14., III. rendes ülés
hallgatókról való beszéd sok minden más mellett bizonyos mértékig fedőnév, oktatási rendszerünk csődje. Ha az általános iskolai törvényt végrehajtanák, altkor nem lennének hátrányos helyzetű hallgatók, ugyanakkez vonatkozik a középiskolákra is. Amikor e^yik oldalon vizsgáljuk a hátrányos helyzetű hallgatók segitésenek lehetőségeit, vannak objektiv nehézségek, melyek a keatdés másik oldalát képezik. A 7» oldalnés 10. oldalon az első idézettel nem, de a másodikkal egyetért. Hitelesnek a második verziót tartja. Javasolja, hogy az első idézet maradjon el. Megkérdezi, hogy a leányjelentkezők számaránya a három egyetem BTK-áin került-e összehasonlításra? 17« oldalhoz* a felvételre kerülőkkel kapcsolatban megjegyzi* hogy a problémát nem tartja döntőnek az átmenet problematikájában. Jelzésekhez* két szociológiai rendszerről van szó. Ez a probléma általában az I. éven jelentkezik, de a felső éveken nem. Az I. éveseknél feltétlenül vannak jelzősek, pl. valaki megbukott, stb. Az a benyomása, hogy a jelzések kora az I. év és ebben is az első félév. Felmerés segitsgével ez statisztikailag is kimutatható• Feltételezi, hogy ezt a környezetváltozás eredményezi. Mikola Tibor* Két problémához szeretne hozzászólni. 9* oldalon az intenzív tanfolyammal kapcsolatban megkérdezi Szőke elvtárstól, hogy a kurzus eredményét hogyan értékeli, hiszen az Orosz Tanszék az egyik legjobban megterhelt. Kérni kellene azt, hogy más tanszékek is kövessék a példát. A jelzésekkel kapcsolatban egyetért, de szerinte fontos az 1. bekezdés is a 17.oldalon. A jelzésrendszert fel kell számolni, de jó szivvel kell fogadnunk a megjegyzéseket. Mérei Gyula* Csatlakozik Hajdú és Halász professzorhoz. A jelenbős igen jó. A megállapításokat szebetné bizonyos mértékben kiegészíteni. A hátrányos helyzetű hallgatókkal kapcsolatban* közismert, hogy nem mindegy, hogy a bekerülő hallgatónak milyenek a családi körülményei, milyen a családi igény, a munkás és parasztcsaládoknál kevés az igény. Sajnos, hogy a különóráztatást alkalmazzák nyelvszakokról lévén szó. Ezen kellene már a középiskolában és az I. éven segíteni. Ezt súlyosbítja az, hogy az iskolák között is lényeges szinvonalbeli különbség van. Másik észretévele* nagyon megszívlelendő az, amit a jelentés mond,hogy a magyar nyelvtant is szükséges tudnia a bekerülőnek, (gyakori, hogy a középiskolában magyar nyelvtant alig tanulnak. A 6.oldalon emliti a jelentés, hagy a történészek nem látják az előkészítő tanfolyamok szükségességét. Javasolja, hogy a szóbeli tájékoztatáson kivül esetleg régi teszteket is kapjanak a leendő hallgatók. A felvételikkel kapcsolatban egyetért a jelentéssel, az irásbeli-szóbeli kérdéssel kapcsolatban. Az Írásbeliknek nem a tartalma, hanem a kódolása okozott problémát. Esetleg jelezni kellene ezt megvizsgálás után a Művelődésügyi Minisztérium felé. Komensky idezet pótlása figyelmet érdemelne, ami valami folytán kimaradt. Javasolja, hogy az Oktatási Bizottság és a Nevelési Bizottság tm legyen egy. A 16.oldal utolsó bekezdésével messzemenően egyetért, ami a patronáláat illeti. Helyes lenne az azonos szaku hallgatók egy szobában való elhelyezése a kollégiumokban. Szádé czky-Kardo s sa Samu * Rendkívül jónak tartja a jelentőst. A probléma kétoldalú, fel kellene hivni a Művelődésügyi Minisztériumot, hogy a középiskolában idegen nyelvet heti 4 óránál kevesebb óraszámban oktatni nem érdemes. Úgy tudja, hogy az NDK-ban
