József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1969-1970, Szeged

1969. december 4., III. rendes ülés

1U- 2 -A fentiekből megállapítható, hogy Karunkon a kiscsoportos oktatás gondolata kedvező fogadtatásra talált, és komoly törekvések vannak bevezetésére.

Ugyanakkor a tanszékek nem tartják a kiscsoportos oktatást egyedül üdvözitő csodamódszernek. Véleményük szerint főképp a következő esetekben hasznos:

1/ a szemináriumi és gyakorlati foglalkozásokon;

2/ olyan anyagrészek oktatásában, amelyekből lehetséges a hétről-hétre való felkészülés;

5/ speciális, a hallgatóktól meghat&rozofct irányú érdeklődést kivánó kollégiumok esetében;

4/ tanulmányi kirándulások esetiében /plY néprajzi gyűjtés, ny e 1 v j ár ás leüt at ás /,

Általában nem tártjáét sem pedagógiailag, sem a gazdaságosság szempontjából a főkollégiumok, az alapvető anyagrészeket közlő oktatás átalakítását kiscsoportos oktatássá.

Pl. az I.számu Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szerint nem indokolt irói pályaképek, irányzatok, esztétikai problémáit kiscsoportos oktatása.

A tanszékek tapasztalata azonban az, hogy a nagyobb létszámú hallgatóság számára tartott előadások módszertanát is érdemes megfrissiteni. Pl. a Középkori Egyetemes Történeti és Latin-Amerilca Története Tanszéken sikeres kísérlet folyt abban a vonatkozásban, hogy bizonyos alkalmakkor a főkollégium alakul át vitafórummá; ez a Módszer megtöri a prelegálás monotonságát, az oktatónak módot ad annak felmérésére, mennyire tudják nyomon követni a hallgatók az elméleti fonalat. Ugyancsak sikeres és már befejezettnek tekinthető kísérletek folytak a Pedagógiai Tanszéken a 50-40—es létszámú előadási osoportok aktiv foglalkoztatására.

A kiscsoportos oktatást akadályozó tényezők felsorolásában csaknem megegyeznek a szekciók. A leglényegesebb akadályoz# téry ezők a következők:

StVsz.:©298/1969.Kés zült:40 pld-ban.Eng.:dr.Mátéfi Tibór főé a.