József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1964-1965, Szeged

1964. október 14., I. rendes ülés

A novaiul fol -l it .kai kall szó. .b nézn nk, melyek ránk várnak*

A dékáni tájékoztatónak ilyon értele-bon kell a tanév fő feladatairól szólnia.

Előrehaladásunk következetessége, eredményeink szilárdsága csak n *yobb időkűrön belül lenz no betűvé, én c ak akkor, li most j 1 építünk eddi r elért oredmén /einkre s a kivetkezőkben a .sokra, amiket cs évben f igánk elérni. Rzek közhelyek. Ám attól mér igaz marad az, boy nem mind»" te juk pontonén, mit Is ért nk el, mertnyire a mily tartóson építkeztünk a ma 'unk Karával azon az alaj.on, melyet társadat! i s állami rend nk biztosit, ra: lye.r aktivitással veszi ki részét a mi közös munkánk a felépítménynek feladataiból, a szocialista tudat és orcbersé;* formálásából. Noha mindennek értékelése átfogó értele ibon magasa >b kilátó és irányitó pontokra tartozik, mi magunk is ma 9zabadlthat.juk magunkat egynémely illúziónktól, ami a k l 'nben jól végzet munkának magasabb szintre emelését szubjektív© no - gétolh tja.

Vajon elérta-e a mi e ,»atomi oktató-nevelő munkánk azt a

í

színvonalat, melyet az 1960-au évek erő,' n fejlődő s u. likőr a nagyvilág vonzásai és taszításai előtt nyitva álló szocialista Magyarországa a maga nagyszabású épltőmunkájóhoz me követel? Azoknak az úja bon oly igényesen és izgalmasan kibontakozó szociográfiai elemzéseknek, erk lesről, népesedésről, tudományos-technikai forradalomról, ismeretelméleti vagy esztétikai kérdésekről szóló vitáknak, eszmecseréknek, konzultációinak, melyek néhány év óta rendszeres ltok folyóiratainkban s egyéb fórumokon, van egy máj nem mindig cs ttanúson visszatérő címzettjei z ifjúság. Egyik neves irónk egy év óta egy elképzelt - inkább elménkben mintsem a valós -an élő - egyetemista-