József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1963-1964, Szeged
1964. június 5., V. rendes ülés
gokba kevésbé aktív, az irányító .nunkára kevésbé alkalmas hallgatók jutnak, A diákbizottságok enellett áltnIában nern kapnak kellő támogatást az egyébként nagyrészt a kollégiumokban élő KISZ vezetőktől sem, akik sok vonatkozásban passzívak, ha a kollégiumi problémák megoldásáról van szó. A diákbizottságok emellett munkájuk jelentős akadályának tartják azt, hogy «a hatáskörük szűk», és ezzel a z önkormányzati ténykedés bizonyos adminisztratív é-szközeinek hiányára utalnak. Az önkormányzat tartalmilag lényegében kettős tevékenységet jelent a közösségi élet normáinak célszerű és tumtos kialakításút, tehát tervező, és irányitó munkát, ezenkívül e normák betartását es betart!áfását, tehát végrehajtó és ellenőrző munkát. Az önkormányzati szervként működő diák bizottságok e kettős feladatukat kifogástalanul valóban csak akkor láthatják el, ha a diákbizottsá gokban a kollégiumban élő hallgatók legjobbjai működnek és ha azok munkáját a legjobb hallgatói tevékenyen támogatják. A diákbizottságok tekintélyét, működésük aktivitását a KISZ segítségével emelni kellene. A diákbizottságok hatáskörének említett szűk volta, mivel ez a még le nem zárt kollégiumi működési szabályzattal is összefügg, közelebbről nem volt megvizsgálható, úgy gondoljuk azonban, hogy kollégiumi nevelés legfőbb tartalma nem annyira az adminisztratív eszközök alkalmazása, mint inkább a diákbizottságoknak és a köréjük tömöritendő legkiválóbb hallgatóknak az igazi tekintélyen alapi ó önként vállalt fegyelem és rend kialakítása. Emellett előfordulhat, hogy egyes hallgatókkal szemben az admmisztratív eszközök alkalmazása nem kerülhető el, de törekedni kell arra. hogy ilyen eszközökre lehetőleg ritkán l|egyen szükség. A kollégiumi közgyűlés a szervezeti szabályzat értelmében a kollégiumi önkormányzatnak szinte , igen fontos szerve, igazi nevelő hivatását azonban jelenleg még nem tudja ellátni. Kisebb közösségekben a hal’gatók sokszor őszintén feltárják problémáikat, gyakran bátran bírálják is egymás viselkedését, de a közgyűlésen még a iegszókimondobb hallgatók is nagyrészt visszavonulnak, így azután a közgyűlésnek még nincs kellő súlya, a közgyűlésen folyó viták igen gyakran nem a lényeges kérdésekről foi>\.ik. Ez is magyarázata lehet annak, hogy a közgyűlésekre a haliga tök egy része el sem megy /az Irinyi diákotthon diákotthoni gyűléséről az egyik utóbbi alkalom mai pl. mintegy 90-en hiányoztak./ A kisebb kollégiumi szobaközösségek nevelési szerepe igen pozitív és ezek jelentősége egyre fokozódik. Egyes szobáközösségek összetétele nem szerencsés, indokolt esetekben célszerű lenne az ilyenek ujjáalakitása. A nevelési célok teljesebb megvalósítását lehetne remélni attól, hogy a jövőben a kollégiumok vezetői az első éves hallgatókat a felsőbb évesek közé helyezik el és belőlük nem képeznek külön szobaközösségeket, ílymódon a felsőévesek az első évesek nek átadhatják a tanulmányi munkára, a kollégiumi és az egyetemi életre vonatkozó tapasztalataikat. A szobaközösségekben a hallgatók mindennapi életének problémái általában őszintén előkerülnek, de a szobaközösségi nevelés céltudatosságában, tervszerűségében és rendszeres ségébcn az egyetem főleg fiatalabb oktatóinak segítsége - amint erről a későbbiekben még szólunk, - egyelőre nélkülözhetetlen. A kollégiumi nevelésnek a kollégiumi igazgatók és a nevelőtanárok igen fontos tényezői. Az /«3- 4 -
