József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1963-1964, Szeged
1964. február 12., II. rendes ülés
<ddo- 2 -Itt valóban közvetlenebbül mutatkozik meg az elméleti- világnézeti önálló tájékozódás fejlettsége, illetve fejletlensége. Különösen meggondolkodtat óak a Történeti Intézetek tapasztalatai. Nem szólva ezúttal az I.évesek e^y részéről, akiknek kollokviumain /az ókortörténeti és Régészeti Intését jelentese szerint is/ az önálló Ítéletalkotásnak kezdeti fokáról lehet csak beszélni és uralkodó jellegű a jegyzetre szorítkozó "magolás"^ /az I.sz.Magyar Irodalomtörténeti Intézet jelentése is a történeti-Ismeretek hézagosságát és az összefüggések iránti érzéketlenséget teszi szóvá/i a II.even a középkori egyetemes történeti kollokviumon az elméleti- ideológiai tájékozottság és a tárgyi elemek egységbe nem épült volta kisértett, a III.éven éppen a tárgy sajátos jellegénél fo^va /a polgári történettudomány története/ élesen kiütközött az önálló gondolkodásban való jártasság és készség kezdetlegessége, igen sok hallgatónál az arra való képesség csekély mértéke. A IV.éves magyar-történeti vizsgák hasonló, bár kevésbé kirívó képet nyújtottak. Némileg megnyugtatónak látszik ugyan, hogy - a vizsgáztató szerint - a tanári irányitó kérdés, "provokálás" vizsga közben is gyakran hozzásegíti a hallgatókat ahhoz, hogy meglévő ismereteik alapján a lényeges Összefüggéseket felismerjék, a következtetéseket megtéve önálló Ítéletet is alkossanak. Külön köszönettel tartozunk az Orosz Nyelvi és Irodalmi Intézetnek, amikor arra figyelmeztet, ho^y nem várható jelentős előrehaladás olyan esetekben, ahol a hallgatok fogyatékosj néha az érettségi szint alatt maradó irodalomelméleti, kulturtörteneti tájékozottságát nincs mód szervezett formában kiegészíteni, fejleszteni; a nem magyar szakos, az u.n. két-nyelvszakót hallgatók nem hallgatják például a Bevezetés az irodalomtudományba /verstan, müfajelmélet^stb./ c. kollégiumot. A kötelező olvasmányok feldolgozása tekintetében egyenletesebb képet mutatnak a vizsgák. E tekintetben minden intézeti jelentés lényegeben megnyugtatónak, kielégítőnek találja a helyzetet, illetve a feldolgozás módszerét és minőségét kívánja továbbfejleszteni. Sajnálatos viszont, hogy ugyanilyen egyértelmű a nem kötelező, ajánlott szakirodalom iránti érdeklődés hiányának konstatálása. Néhány kivételtől eltekintve legfeljebb kuriózumok vonzák a hallgatókat /a Magyar Történeti Intézet jelentése szerint pl. Prónay Pál naplója/. Feltehetően ennél valamivel jobb a helyzet hiszen a Ill.év^ől kezdve a szak olgozatok elkészítése közben tanári útmutatással minden hallgató előrehalad valamelyest tárgy szakirodaimának részleges megismerésében, de ezt figyelembevéve sem tarthatjuk elfogadhatónak a helyzetet. Az összkép azt mutatja, hogy az elméleti előadások és szemináriumok /gyakorlati foglalkozások/ tematikájának módszeres összeállítása, a világos, elvileg jól megalapozott előadások, az elmélyült szemináriumi munka, a tanulmányi fegyelem megerősödése által elért eredmények tovább növelhetők. X Hasznos és megszívlelendő megfigyelések születtek a vizsgákon a tekintetben, hogy egyrészt - tanárjelöltekhez viszonyítva - gyenge hallgatóink kifejező készsége, hibás és pongyola az előadása. /Nyelvtudományi- Lélektani Intézet jelentése/, másrészt, hogy hallgatóink jó részének általános műveltsége nagyon hiányos. Különösen az Orosz Nyelvi és Irodalmi Intézet fordított ezúttal gondot ez utóbbinak a felmérésére. Példái meglepőek; Fényes Szabolcsok a Csárdáskirálynőt ismerik, Weiner Leó nevét és Psalmus Hungaricus^irből sem^ stb. Ugyanitt utalunk arra, hogy egyes tanszékek jelentéseikben említik a néhány hallgató esetében fennálló személyes problémákat is, amelyeknek megoldása bizonyára kedvezően hatna nemcsak az illetők, hanem egyes tanulócsoportok,évfolyamok munkájára is.
