József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1962-1963, Szeged

1963. május 22., V. rendes ülés

■20-szánt idő.

Vass Elvtárs társadalmi munkájának gerincét a pártcsoport-vezetés és a pol. akadémiai előadások tették.

Mind saját beszámolója, mihd pedig közvetlen

tapasztalataim azt mutatja!:, íogy j.z egyetlen, de annál számottevőbb jelenség Vass elv társ munkájában /sőt időnként zavarokat támaszfjegész életvitelében/, az utóbbi hónapokban eléggé labilis, romló idegállapota, ügy tűnik, hogy most már hajlamos lesz környezetének nyomatékos tanácsát megfogadni és a nyár folyamán a szükséges yógykezelésnek alávetni magát.

Lehel István adjunktus a művészettörténet előadója. Mind a XX. sz.művészetéről, mind pedig az Időszerű művészeti problénák-ról szóló kollégiumát zavartalanul folytatta e tanévben. Hallgatóitól szereztem a tanév első felében néhány benyomást arról, hogy előadásait kedvelik, érdemesnek és tanulságosnak tartják.

Ismeretes, hogy az előző tanév hasonló tárgyú kari megbeszélésen szóba került Lehel István tudományos fejlődésének perspektívája és az ezzel kapcsolatos korábbi kívánalmak módosultak. A Kar- vélem véleményünk szerint helyesen - úgy foglalt állást, hogy Lehel adjunktusnál eltekint a kandidátusi disszertáció feltétlen megkövetelésétői.Ezt az álláspontot indokolja, hogy Lehel István elsősorban széleskörű, aktiv és nem jelentéktelen képzőművészeti tevékenységet kifejtő oktató.Készségei, érdeklődése elsősorban erre irányitják.

Ez természetesen nem jelenti, hogy a tudományos elméleti tevékenységtől teljesen eltekintve,csupán azt, hogy legalább is egyelőre kisebb méretű cikkek, dolgozatok megírását tervezi.

Valóban, a tanóv során oktatáson kiVtili tevékenységének súlya a művészeti munkára esett.Elég é ismert az a visszhang, amelyet a tél elején egyetemünkön rendezett kiállítása keltett. Ez egyrészt figyelmeztette művészi alkotómunkájának bizonyos eszmei problémáira, másrészt mint* kísérletező, útkereső művészre irányította az érdeklődést. Rajzai, illu ztréciói jelentek meg folyóiratokban, könyvekben. Műtermét érdeklődéssel kereste fel többek között Staunitz profeszszor, a német akadémia alelnöke, Marx 'yörgy fizikus, Kadosa Pál zeneszerző, valamennyien művészi kísérletezései iránt érdeklődtek. Elpanaszolta viszont, hogy kiállítása óta a helyi művészcsoport rendezvényeire nem kap meghívót.

Egéstbenvéve úgy gondoljuk, hogy Lehel Istvánnak elsősorban ideológiai képzését, ill. önképzését kell fokozottabban biztosítani és irodalmi-tudományos érdeklődését, tevékenységét növelni.

Gulya Károly adjunktus munkájáról írásbeli beszámolója alapján szólunk:

Múlt tanév végén, júniusban tette le aspiráns

\