Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1961-1962, Szeged
1961. december 6., II. rendes ülés
nyelvtudományi kutatómunkáról van szó. Az igy felkészitett tanárjelölt önállóan tudhat állást foglalni, s helyt állhat azokban az “uj helyzetekben», amelyek a közép- és általános iskolai oktatásban bizony nemegyszer előállnak. Az esztétikai nevelés nemcsak az irodalom, hanem a nyelvtudomány soktatásában is jogosult, sét szükséges. Nemcsak a helyes, hanem a szép kifejezésekre is meg kell tanítanunk a közép- és általános iskolásokat. Ezért nagyon fontos az egyetemen is, hogy ne csak az u.n. száraz» grammatizálás érvényesüljön- bár logikai örömet, esztétikumot ez is jelent, ha valóban nem száraz»-* hanem a nyelvi jelek stilisztikai értékének számbavételére is sor kerüljön, kisebb részben már a történeti és a leiró nyelvtan oktatásában, s még inkább külön tantárgy / a stilisztika/ formájában. A tananyag korszerűsítésének egyik és nem elhagy*golandó szempontja az elmélet és a gyakorlat összekapcsolása. Mit jelent ez pl. a magyar nyelvtudomány oktatásában i hogy olyan területről vegyem a példát, amellyel kapcsolatban a kérdés ilyen felvetése első pillantásra meghökkentőnek látszik ? Elsősorban a nyelvművelés szempontjainak érvényesítését. A mai magyar nyelv rendszerének tüzetes vizsgálatához és a nyelv fejlődése törvényeinek bemutatásához szervesen kell kapcsolódniuk a nyelvhelyességi és stilisztikai ismeretek oktatásának. A nyelvhelyességi szabályok megtanításán túl a legfőbb cél az un. pozitív nyelvművelés ' a hallgatók nyelvi kultúrájának olyan mértékű emelése, hogy a készséggé vált, “kiművelt» nyelvérzék birtokában taníthassanak. Ehhez ismernünk kell a nyelvi jelek pontos funkcióját, a magyar nyelv sajátos szerkezetét és fejődéstörvényeit, s a nagy íróink nyelvének elemzéséből levonható tanulságokat, óvakodni kell azonban a nyelvművelésnek a nacionalista, sotviniszta nézetek nyíltabb vagy rejlettebb érvényesülésétől, s bírálni kell az ilyen nyelvművelő felfogásokat. Szembe kell szállni a csupán tilalomfákat felállító, a nyelvi fejődésről, a nyelvi újról tudomást nem vevő dogmatikus tanításokkal. Be kell mutatni, hogyan avatkozhat be a nyelvművelés a nyelv fejlődésébe. Tájékoztatóm végére értem. A konkrét példák felsorolását még soká lehetne folytatni. Ezt azonban mellőzhetőnek vélem, mert úgy tűnik, enn yi is elég annak érzékeltetéséhez, hogyan képzelném el a tananyag korszerűsítését és milyen irányban volna jó továbbhaladnunk. Kész seggel elismerem, hogy példáimból nem alakul ki a tananyag koncentrációjának rendszeres képe egyetlen szakterületre vonatkozólag sem. Nagyon valószínű, hogy a felhozott példák és értelmezések sem találnak majd teljes egyetértésre. Ennek elérését azonban nem is tűzhet ki .célomul. Szándékom éppen az ellenkező i vita felidézése. Remélem ugyanis, hogs- a vita m fogja igazítani számos téves elképzelésemet és kollektiv munkával jobban meg fogjuk tudni ha tározní, hogy a korszerűsítés első lépéseként - sportnyelven szólva alapozó munkájakéntelvégzendő tankönyv- és jegyzetanyag felülvizsgálása milyen szempontok szerint történjék. Ez a munka lesz a bázisa a program, szigorlati anyag, tanterv elkészítésének és magától értető dően ez a vizsgálódás alakítja majd ki az uj, korszerűbb tankönyvek, jegyzetek és eg)éb oktatási segédanyagok megírásának a lap ve tő irányelveit is. Még sok vita lesz e kérdések körül, mait kezdő lépésnek ésegybeu további munkánk kiindulópontjának szánnám. Kérném ehhez 14zielt Kari Janá cs szives aktiv támogatását. Szeged. 1961. december 6. Mérei Gyula s.k. dékán. Készült a Szegedi Tud, E, sokszorositójábau. Sorszám i 253/1961. Példányszám : 100 db.
