Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1961-1962, Szeged
1961. december 6., II. rendes ülés
elemzése révén érthető lesz, hogy az egyház és babonái ellen fiatal korában még oly következetesen harcoló Voltaire élete végére miért hátrál meg a nép tömegmozgalmaitól való félelmében. Az osztályviszonyok változásának ábrázolása segít bennünket abban, hogy magyarázatot Igljünk arra is, hogy a Voltaire-i hagyományokat folytató Anatole France élete alkonyán miért csatlakozott a munkásmozgalomhoz, valamin! arra is hogy az ellenforradalmi osztályok iró-képviselői Chateaubriand-tói kezdve hogyan váltak “mélykatolikusokká.» A nyelvtudományok oktatása elsősorban azáltal segíthet hozzá a tudományos világnézet kialakításához, hogy megmutatja a nyelvnek, e gondolatköz vetítő nyelvrendszernek sajátos szerepét a társadalomban i fejlődésének összefüggését a társadalom és a gondolkodás fejlődésével, s mindfenékublőtt jelenlegi állapotát, felhasználásának gazdag lehetőségeit az eszmék, gondolatok, érzések tolmácsolásában. A nyelv materialista szemlélete - a nyelv és a gondolkodás meg a társadalmi fejlődés összefüggésének tekintetbe vételén kivül- azt jelenti, hogy vizsgálatában az objektiv nyelvi tényekből - s ne előre konstruált hipotézisekből- induljunk ki, mégpedig ne csak az írott, hanem a hangos nyelv, a hangnyelv tén jeiből is. S e materialista szemlélet úgy válhat dialektikussá, ha a n jelvet mint rendszert vizsgáljuk, kimutatjuk a nyelv összetevőinek : a hangállománynak, a szó készletnek és a nyelvtani szerkezetnek egymással való összefüggését, s mindenekelőtt maguknak ezeknek az összetevőknek belső rendszerét. A njelv struktúrájának ez a rendszerszerű vizsgá lata azonban önmagában még nem teszi dialektikussá nyelvszemléletünket : szükséges ehhez az is hogy a nyelv mai rendszerét úgy mutassuk be, mint történeti fejlődés eredményét. 8 a mai nyelvi rendszerben is megláttassuk a régi és uj elemek küzdelmét, uj minőségek. uj| kategóriák születését. Mindez azt jelenti, hogy pl. á magyar nyelvészet oktatásában elsősorban a mai magyar nyely rendszerét kell feltárnunk, de szükség van- megfelelő, el nem tulaott - arányban a magyar nyelv történetének a bemutatására is. Törekedni kell arra. hogy a nyelvtörténet ne az adatok hal-■ maza legyen, hanem a nyelvfejlődés fő vonalait bemutató rendszertörténet, amely tekintettel v an a társadalom és a gondolkodás fejlődésével v aló'összefüggésekre. A nyelvtörténél ilyen felfogása azonban semmi esetre sem igazolhatja azt a felfogást, hogy lemondjunk a nyelvi rendszer tör (éneiének összetevőké /hangtörténet, szótörténet, történeti nyelvtan, azaz alaktan és mondat -'-Art tan/ bontásáról, ugyan • ;gy vázolhatjuk sikeresen a mai nyelvi rendszer összetevőinek kialakuló sát, , A “hagyományos1, “klasszikus11 nyelvészeti oktatás eltúlozta a nyelvtörténet jelen (őségét, s szinte teljesen megfeledkezett a m ai nyelv vizsgálatáról. A régi egjetemi oktatás és tudományos munka gazdag nyelvtörténeti eredményeit fel kell használnunk, de kritikailag vizsgálva, s főleg törvényszerűségekké általánosítva őket. A részletezőbo vizsgálódás töboek között a mai magyar nyelv tanításában is érvényesülhet. A magyar nyelvészeti ismeretek közlésének egyik alapvető célja : a szinkron összefüggések megláttatása és a nyelvfejlődés objektiv törvényeinek a megragadása. Ezeknek a törvénysze - fiisé geknek felismerése vezethet csak el a nyelv dolgaiban v ó lényeges állásfoglaláshoz : akár a nyelvi kultúra ápolásáról, akár a szaktudomány fejlődésének nyomon követéséről, akár- 9 -
