Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1961-1962, Szeged

1962. június 27., VII. rendes ülés

Távlati tervében pedig az amerikai spanyol nyelvterület országainak történetével foglalkozik és 5 iv körüli tanulmányt kíván megjelentetni e témakörből. Ennek keretében a délamerikai államok a XVI-XVIII.századi történetével, különösen Kubával óhajt foglalkozni.

A Vietnam nemzetté-válááának fő problémáiról szóló tanulmánya másfél év óta várja sorsát a Századok Szerkesztőseiében. Campenella nézeteiről szóló cikke is közlésre vár. Ahhoz, hogy komoly, alapos levéltári kutató munkát végezhessen, legalább 2-3 hónapos külföldi tanulmányútra volna szüksége, mivel az őt érdeklő francia, belga és svéd levéltárakban hetenként csak 2 napon át lehet kutatni és igy nem lehet úgy kihasználni az időt kutatásram mint nálunk.

Mindeddig nem kapott lehetőséget arra, hogy bölcsészdoktori disszertációját kinyomtassa, mert 1<}44—'ben háború volt, kandidátusi értekezését pedig azért nem, mért 1956-ban azt a választ kapta ezzel kapcsolatban, hogy most már egészen másképpen látják a* tartalmi kérdéseket. Azóta meg sem próbálta ezt szorgalmazni az Értekezések a történelmi tudományok köréből sorozatban. Bartha István talán 5 év múlva kiadja. Közben a lényeg tankönyvben, egy-egylrészlet KÖPTI kiadványban megjelenik. Akadémiai,doktori értekezés azonban, ha nem is jelenik meg, szeretné legalább megvédeni és izgatja, hogy Székely György és Mátrai elvtársak,mint opponensek nem nyilatkoznak a munkájáról, Révész Imre akadémikus már kedvezően nyilatkozott.

Véleménye szerint Molnár János elvtárshoz kellene irni és a másolati példányt Óvári vagy Balogh elvtársakhoz kellene megküldeni.

Dékánhelyettes kijelenti, hogy oda kellene irni, ahol érdemes volna mozgatni a kérdést.

Bálint Sándor professzor kijelenti, hogy jóleső és' hálás érzessél hallgatta a dékáni beszámoló rá vonatkozó részét ,melyet reálisnak tart ugyan, de a dékáni beszámoló érdemén felül méltatta munkásságát.

Korom Mihály tanszékvezető docens a beszámolót igen jónak, mértéktartónak és segítő szándékúnak tartja. Elsősorban azt emeli ki, hogy a beszámoló nem türelmetlenül,de mégis igényes fejlődést ir elő.Úgy hiszi, hogy ezen a téren máris történt Eiőraié^ásilyen módszer alkalmazásával előrelépés és még további haladás várható.Szádéczky és Bálint professzorok cikkeit ismeri és úgy látja megvan a törekvésük a hel-es irányban való^fejlődésre. Ha ezt a határozatot, igényes szellemi vonalat megtartja a Kar, nagy előrehaladás lesz a Karon és a hallgatók vonatkozásában is,gyorsan tudunk előrehaladni.

T