Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1960-1961, Szeged

1960. szeptember 28., I. rendes ülés

KOLTAY-KASTNBh JENI- 1 -A Dékán elvtárs vitaindító előadáványúban többek közt azt is várja tőlünk, bogy elvi jellegű hozzászólásokkal pótoljuk annak hiányai4 Fejtegetései azonban annyira körültekintők és minden fontos kérdésre kitérők, hogy ezt nehezen fogjuk tudni teljesíteni s meg kell azzal elégednünk, hogy az általa megadott iránymutatásokat részleteiben és a gyakorlati megvalósítás oldaláról tárgyaljuk neg*

Magam csak két szempontot szeretnék belőle kiragadni és hangsúlyozni. az egyik a tananyag tudományos korszerűsítése előadásainkban. Minden vitán felül áll, hogy ennek a marxizmus-leninizmus értelmében kell -történnie, de talán nem árt még határozottabban lelkére kötni előadóinknak a tudományos és okta.ói munka szoros egységének megteremtését. Valóban,’ ahogyan a Dékán elvtárs kifejti, valami kéziköny puszta kivonntoláBát nem tarthatjuk méltónak az egyetemi előadás színvonalához. Az idegen nyelvi tanszékekre különösen áll az, hogy csak a szerzők és szövegek, valamint rájuk és az egyes korszakokra vonatkozó szakirodalom beható tanulmányozása és ismerete adhatja meg a tanárnak azt a biztonságot, mivel hallgatóit elméletileg helyesen tudja tájékoztatni és gyakorlatilag eredményesen vezetni. Jsak igy fogjuk tudni a polgári nézeteket cáfolni, az irodalmi tényket marxista módon értékelni s élmónyszerü vonzóerőt kölcsönözni előadásunknak.

A tananyag rövidítése sem jelenthet a mi területünkön anynyit, hogy tanulmányainkban egyes területeket teljesen elmellőzzünk, hanem annyit, hogy a tárgyalt kor összképét, ideológiai fontosságukhoz mérten, tömörebbre fogjuk. Bár a legnagyobb Írók rendesen a legérzékenyebbek a jövő fejlődés meglátásában, sokszor úgy fogjuk találni, hogy általában másodrendűnek tartott szerző jobban és határozót-