Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1960-1961, Szeged
1960. szeptember 28., I. rendes ülés
iő 80k£>20r emberfeletti feladatnék látszik idegen nyelvű szakosaink számára, hogy az előttem szólók felvázolta tanári eszményt elérhessék. Különösen vonatkozik ez a gyengébb nyelvi leiké szül tségiiekre, - ami azonban, • ezt han< súlyozzuk, távolról sem korlátozódik már a munkás és szegény paraszt származású hallgatókra, - úgyhogy es el kapceolatbm a Qer án filológiai Tanszék e .y go dóinkt - nem javaslatot! - vet fel. Nevezetesen azt, hogy nem lenne-e helyénvaló /- elsősorban az ide..ennyelvü - magya^szako& hallgatókra szorítkozva - kíséri' tóképpen bevezetni a másf él szak rendszert, ami alatt azt értjük, hogy az Idegennyelvű szakot 10 féléven át, a magyar szakot pedig, - a 3» évtől kezdve s nyilván sürltettebb formában - b féléven át lehetne oktatni. lz a kísérlet is azonban esek akkor kecsegtet eredménnyel, ha tetemesen, megjavítjuk részint a saját módszereinket, részint komoly segítséget nyugtunk hallgatóinknak tanulmányaiknak az eddiginél helyesebb módszerrel történő végzésére. Itt konkrétan a kötelező olvasmányokra gondolunk. Bálunk is, más szamokon is a kötelező olvasaiáj-yoknek az egyes félévekre történő okkal ésszerűbb elosztását Ígérjük, ill. javasoljuk, s azt is felajánljuk, hogy a ml viszonyíttankban arra törekszünk, hogy hallgatóinkat megtanítjuki miképpen kell racionálisé helyes idő- és erőbeosztással f eldolgozni kötelezd olvasmányaikat. Ugyanakkor - mindig csak a világnézeti és szakmai fejlődés szintézisét tartva ssemelőtt, - fcizo- i yoskoku tudományos veszélyt látunk az antológiák» a ezove&gyíijtömények el-' harapó Zásában. » y«térni fokon nz ontológiából - horribile dictui esetleg kiiegysott, kijelölt an toló, iából - történő oktatást igen veszélyesnek s a tudományos oktatás szempontjából kétes értékűnek - mert esetleg hamisnak - tartjuk. Inkább kevesebbet, de azt Összefüggő szövegek alapján. A továbbiakban a ml tudomá y szakunk e^yik fájó pontjával, a tudományos utánpótlásnak legalább is jelcnle és a mi viszonylatunkban me, lehetősen vigasztalan helyzetével kívánok foglalkozni. Már az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy hallgatóink között nem túl nagy számban váloge the tjük ki azokat, tutik majd átveszik tőlünk az oktatás st fé ebotját, márpedig ez lenne az iteáiig, ha négy-öt viszonylag
