Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1960-1961, Szeged
1960. december 7., III. rendes ülés
szigorlatra előirt latin auctorok olvasésának a mértékét szintén a hallgatók nyelvkészségét közvetlen tapasztalatból ismerő tanszék állapíthassa meg« Ez nem nehezíti, hanem könnyíti a hallgató dolgát; hiszen a szigorlatra előirt szöveget mindenképpen el kell olvasnia s ezt a feladatot könyebben oldia meg, ha több auctornál kap tanári Begitséget és kevesebbet kell otthon mafára hagyva olvasnia. A Minisztérium leg- ■ eljebb a tanszék által előírható auetorolvaaás felső határát limitálja talán 5-6 órában,amennyi,mint a kari ülésen hallottam, a modern nyelv szakokon ma szokásos ayelvgyakorlat mennyisége. Lr.Kakonezai János elvtárs csatlakozik Szudeczky elvtárs felszólalásához, mely szerint az ofcosz nyelv mellett egy másik nyelvet is tanuljon meg a hallgató. A referátumnak a javaslatával egyetért: vagyis, hogy a kissé merev vizsgarendet át kellene hidalni azáltal, hogy rgy hallgató,aki a megkívánt tanulmányi szintet nem éri el,az I•vagy a II.szigorlat után tehesse le az egyik nyelv vizsgáit. Kevés azoknak a hallgatóknak a száma, akik a második nyelvet felvették, fakultativ nyelvtanulással óráik beosztása miatt nehézségek fannak. A második nyelv oktatásának igyekszenek magasabb követelményeket támasztani, az élő nyelv beszélni tanításának követelményét, amely a fejlődést szolgálja és nyelvi záróvizsga előtt egy bizonyos tárgykörből, vagy irodalom,vagy nyelvészetből fordítást mutassanak be a hallgatók. Ez alkalmas arra is, hogy az Idegennyelvi Lektorátusnak a tanszékekkel közvetlenebb legyen a kapcsolata és komolyabb a hallgatóknál a nyelvtanulás. A rexorta során: a nyelv záróvizsgát ne kívánjuk meg az I.vagy a II.szigorlat előtt adjunk kifutási i .őt a hallgatóknak. Gruber László elvt'rs szerint az előadmány nagyon hasznos volt, megismerték a hallgatók véleményét, hangulatát egyes tárgyak oktatásáról, tudományos oldalát később vizsgáljuk; a reformmal kapcsolatos észrevételeket pedig nagyon fontosnak és hasznosnak tartja, melyeket ha megszívlelünk, akkor az egyetemi oktatás terén jó reformokat hajthat a Kar végre. Hiányolja ellenben, hogy nem szólt semmit az előadmány a hiányosságokról, vagyis nem foglalkozott a jegyzetkérdéssel, mely pedig legégetőbb kérdése a hallgatóknak. Nemcsak azzal kellett volna *-8-
