Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1955-1956, Szeged

1955. szeptember 20., I. rendes ülés

4 mellőzte. Pontos, hogy úgy foglalkozzunk a fiatalokkal, hogy minél hamarabb egyeténünknek es a magyar, tudományos életnek díszei legyenek, A karnak eddig sem volt rossz a kádermunká­ja, de természetesen még sokat kell ezen segíteni. A jövőben az egyetem vezetése részéről iiagyon következetesen akarom érvé­nyesíteni azt a szempontot, amely eddig kissé az egyetemen el­mosódott. Nevezetesen, hogy a tanszéken az első káderes a tanszék­­vezető^ a Karon pedig a dekán, és ők személyükben felelősek a hozzájuk tartozó emberek fejlődéséért. Ezzek természetesen együtt jár, hogy az uj állások betöltésénél, az előléptetések­nél sokkal inknbb kell az egyetem közvéleményére támaszkodnia, akiknek feladatuk az ilyen kérdésekben való döntés. Koltay: A referátumot jónak tartom, és különösen feltűnt az utolsó oldalon az a feljegyzés: "Minden hallgatóval foglalkozzunk és különös gondunk legyen a gyengébb előmeneteld és jóképességtt.." Az I. évekre vonatkozólag nagyon egyszerű a helyzet, jól si­került a beiskolázás, mert mindössze nem munkás- paraszt származású hallgató van. A múltban rendesen kaptunk egy olyan kimutatást, amelyben az is szerepelt, hogy ki milyen szár­mazású. Most ilyet nem kaptunk, holott ez fontos lenne. Dékán: Azért nem küldött ki ilyet a Dékáni Hivatal, mert kevesen va­gyunk, de a hivatalban megtalálható az a megjelölés, hogy ki a munkás - paraszt és értelmiségi származású. Karácsonyi: A Felvételi Bizottság teljes káderjellemzést bocsajtott a Magyar Intézet rendelkezésére. Rektor: Pontos, hogy az ilyen anyagot bizalmasan kezeljék, tehát a tan­székvezető magánál tartja. Tett alanti: Baróti elvtárs hivatkozott arra, hogy az egyéni foglalko­zás egyik formája az, hogy ne csak a szaktárgyakban, fog­lalkozzunk a hallgatókkal, hanem általános művelődésükkel is, stb. Ezt megtettük. Erős propaganda indiiltfmeg a színház, film lát ogat ásókkal kapcsolatban. A hallgatóknak állandóan rendelkezésére állok, de ezntul mit tehetek, mint Módszer­tani eljárást? Már teljesen kimerültem, újat mondani egye­lőre nem tudok. A hibák és hiányok felsorolása globálisan és összegyetemi viszonylatban történik. Ellenben azt, hogy szegélyesen milyen pl. az én munkám, azt még soha senki sen figyelte meg. Egyetlen egy látogatást kaptam evekkel ezelőtt a minisztériumból, bejöttek hozzám egy órára és meg voltak elégedve. Ezenkívül azonban senki a munkámmal nem törődött, nem nézte meg, hogy milyen hibákat követtem el. Az, ^hogy valaki egyetemi tanulmányainak ellenére is rosszul állja meg a helyét, vájjon mindig csak az egyetem hibája? A régi egyetemekről is kikerültek sokon, akik a gyakorlati munkában nem feleltek meg. Meg vagyok róla győződve, hogy mi mindent megtettünk amit lehet, de tudunk-e minden egyes emberért tel­jes felelőséggel lenni? Halász: Az első negativ természetű megjegyzésem arra vonatkozik, ©mi­re Tettamanti Elvtárs már utalt. Valóban általánosan kimon­datott az a nyilvánvalóan helytálló tény, hogy az elmúlt évek­ben a munkás - paraszt hallgatókkal való foglalkozás inten­zitása csökkent és kétségkívül a minőséggel is lehetett külön­böző területeken baj. Miért csökkent? Miit ennek az okai? Két év óta a legillet kiesebb miniszteriális helyről állandóan, fennen hangoztatott az önállóságra való nevelés jelszava. Lehet, hogy mi helytelenül értelmeztük az önállóságra való nevelést, ha ez annyit jelentett, hogy a hallgatókat magukra

Next

/
Thumbnails
Contents