Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1955-1956, Szeged
1955. szeptember 20., I. rendes ülés
4 mellőzte. Pontos, hogy úgy foglalkozzunk a fiatalokkal, hogy minél hamarabb egyeténünknek es a magyar, tudományos életnek díszei legyenek, A karnak eddig sem volt rossz a kádermunkája, de természetesen még sokat kell ezen segíteni. A jövőben az egyetem vezetése részéről iiagyon következetesen akarom érvényesíteni azt a szempontot, amely eddig kissé az egyetemen elmosódott. Nevezetesen, hogy a tanszéken az első káderes a tanszékvezető^ a Karon pedig a dekán, és ők személyükben felelősek a hozzájuk tartozó emberek fejlődéséért. Ezzek természetesen együtt jár, hogy az uj állások betöltésénél, az előléptetéseknél sokkal inknbb kell az egyetem közvéleményére támaszkodnia, akiknek feladatuk az ilyen kérdésekben való döntés. Koltay: A referátumot jónak tartom, és különösen feltűnt az utolsó oldalon az a feljegyzés: "Minden hallgatóval foglalkozzunk és különös gondunk legyen a gyengébb előmeneteld és jóképességtt.." Az I. évekre vonatkozólag nagyon egyszerű a helyzet, jól sikerült a beiskolázás, mert mindössze nem munkás- paraszt származású hallgató van. A múltban rendesen kaptunk egy olyan kimutatást, amelyben az is szerepelt, hogy ki milyen származású. Most ilyet nem kaptunk, holott ez fontos lenne. Dékán: Azért nem küldött ki ilyet a Dékáni Hivatal, mert kevesen vagyunk, de a hivatalban megtalálható az a megjelölés, hogy ki a munkás - paraszt és értelmiségi származású. Karácsonyi: A Felvételi Bizottság teljes káderjellemzést bocsajtott a Magyar Intézet rendelkezésére. Rektor: Pontos, hogy az ilyen anyagot bizalmasan kezeljék, tehát a tanszékvezető magánál tartja. Tett alanti: Baróti elvtárs hivatkozott arra, hogy az egyéni foglalkozás egyik formája az, hogy ne csak a szaktárgyakban, foglalkozzunk a hallgatókkal, hanem általános művelődésükkel is, stb. Ezt megtettük. Erős propaganda indiiltfmeg a színház, film lát ogat ásókkal kapcsolatban. A hallgatóknak állandóan rendelkezésére állok, de ezntul mit tehetek, mint Módszertani eljárást? Már teljesen kimerültem, újat mondani egyelőre nem tudok. A hibák és hiányok felsorolása globálisan és összegyetemi viszonylatban történik. Ellenben azt, hogy szegélyesen milyen pl. az én munkám, azt még soha senki sen figyelte meg. Egyetlen egy látogatást kaptam evekkel ezelőtt a minisztériumból, bejöttek hozzám egy órára és meg voltak elégedve. Ezenkívül azonban senki a munkámmal nem törődött, nem nézte meg, hogy milyen hibákat követtem el. Az, ^hogy valaki egyetemi tanulmányainak ellenére is rosszul állja meg a helyét, vájjon mindig csak az egyetem hibája? A régi egyetemekről is kikerültek sokon, akik a gyakorlati munkában nem feleltek meg. Meg vagyok róla győződve, hogy mi mindent megtettünk amit lehet, de tudunk-e minden egyes emberért teljes felelőséggel lenni? Halász: Az első negativ természetű megjegyzésem arra vonatkozik, ©mire Tettamanti Elvtárs már utalt. Valóban általánosan kimondatott az a nyilvánvalóan helytálló tény, hogy az elmúlt években a munkás - paraszt hallgatókkal való foglalkozás intenzitása csökkent és kétségkívül a minőséggel is lehetett különböző területeken baj. Miért csökkent? Miit ennek az okai? Két év óta a legillet kiesebb miniszteriális helyről állandóan, fennen hangoztatott az önállóságra való nevelés jelszava. Lehet, hogy mi helytelenül értelmeztük az önállóságra való nevelést, ha ez annyit jelentett, hogy a hallgatókat magukra
