Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1955-1956, Szeged
1955. szeptember 20., I. rendes ülés
Rektor: fontosat. Pl. megállapodtak abban, hogy az oktatók jellemrajzot készítenek az egyes hallgatókról tapasztalataik felhasználásával. Kiemelik a közvetlen tennivalókat. Minden kétbáron hallgató mellé patronálót rendelnek. Ezt a külön jelentést mellékelem a kari irattár számára. A vitainditás kapcsán beszámolok arról, hogy pénteken és szombaton az egyetemek vezetői Budapesten országos értekezletet tartottak. Az értekezlet különös jiontőségét aláhúzta az, hogy Rákosi elvtárs is megjelent, és szólt az egyetemiek vezetőihez. Az értekezlet anyagának egyik legjelentősebb programpontja, éppen a munkás-paraszt- hallgatókkal való foglalkozás volt. Szobákérült, hogy az O.IJ.-et és az egyetemek, a tanszékek vezetőit is joggal illetheti kritika azért, mert az elnult esztendőkben a munkás - paraszt hallgatókkal való foglalkozás nem volt eléggé mély, intenzív, különösen gyenge volt az elmúlt két tanévben. Azt hiszem, hogy nem árt nagyon erősen és határozottan hangsúlyozni, hogy egyetemünk fejlődésének jelenlegi szakaszában a munkás- paraszt hallgatókkal való megfelelő foglalkozás a legfontosabb haroi feladat. A bírálatok említették, hogy az egyetemek nem tettek meg mindent azért, hogy a gyengébb előkepzettséggel rondelkezo munkás- paraszt és szakérettségis hallgatók ne morzsolódjanak le, nem foglalkoztak eleget általában, az ilyen hallgatókkal, és ha ezek diplomát kaptak, akkor munkahelyeiken nem állták meg jól nindi a helyüket, ami kedvezőtlenül hatott a párt és kormány politikájának megítélése szempontjából. Karúidon nem a legrosszabb volt a helyzet, bál? kétségtelen, hogy éppen a legutolsó két évben, mintegy háttérbe szorulták a munkás- paraszt hallgatókkal való foglalkozásban kialakult szép hagyományaink, nem beszélve arról, hogy 1953 előtt is egyik-másik helyen ez a foglalkozás inkább formalisztikus jellegű volt. A legfontosabb probléma, amelyet véleményem szerint a kari tanácsnak meg kellene vitatni, a munkás - paraszt .hallgatókkal való helyes foglalkozás módszerei. Örömmel hallottam, hogy az Orosz Intézet behatóan kivan foglalkozni ezzel a kérdéssel, de már is megijedtem kicsit, mert a tanulópárok és egyéb módszerek felsorolása, - amely önmagábavéve nem rossz - olyan aggodalmat kelt bennem, hogy ez a foglalkozás esetleg a régebbi "agyonfoglalkoztatasrt területére siklana át, amely nem volna helyes. Persze nőst is vannak olyan hallgatok, akiknek erre szükségük volna, és ilyen esetekben ez a módszer megfelelő is lesz. A múltban, amikor az ilyen hallgatókkal foglalkoztunk, egy-két kivételtől eltekintve, ide tartozott többek között karácsonyi elvtárs - pusztán tanulmányi jellegű volt a foglalkozás. Azt várjuk egyetemünk professzoraitól, de az egyetem minden oktatóját is, hogy többet adjon a munkás- paraszt hallgatóknák, mint tanulmányi jellegű koTCpetálást, és próbálja mintegy az egész személyiségüket meg- • fogni. Ebben benne van a politikai nevelés is, de segítsék ezeket a hallgatókat mindennapi életük ügyes-bajos dolgaiban és segitsék őket művelődni az egyetemi tanterven túl is. Ilivják fel a figyelmüket a hallgatóknak a jó filmekre, színházra, hangversenyekre, annak az egyéni elbánásnál!: jegyében, amelyre Tettamanti elvtárs is utalt. Van a kérdésnek egy másik oldala, ahol az egyetemeket joggal illeti az előbbinél még súlyosabb kritika, a kiváló rrunlias- paraszt hallgatókkal való foglalkozásnak az elhanyagolása. Itt is kitűnő kezdeményezések történtek éppen ß Bölcsészettudományi Karon, ahol az elmúlt években valamennyi tanszék nevelt ilyen fiatal elvtársakat. Azonban amióta az egyetemen megteltek-az állások, mintha elkedvefflbnedés lenne ebben az irányban. Ez nem helyes, mert nem mindenki mint fiatal tanársegéd helyezkedhetik el. Az Egyetemi- 2 -
