Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi kar tanácsülései, 1954-1955, Szeged
1954. október 27., II. rendes ülés
3 orosz szaknak meg kellene tárgyalnia, hogy az anyagot hogyan csökkentsék le arányossan mind két szaknál, -úgyhogy túlterhelés ne lépjen fel a hallgatóknál. Ez a túlterhelés jelenleg Änrnll'. Javasolom, hogy a jövő félévben próbáljuk a tanrend## megjavítani. Helytelen például az, hogy egg egész délelőt/ szabad legyen . Az is helytelen, hogy ugyan askkmc abból a tantárgyból 3 óra van egymás után, mert két óra is sok lágyan abból a tárgyból. A katonai óráknál ez inkább lehetséges, mert ott gyakorlati bemutatás is van. Baróti: A hét elején egy magyar-orosz szakbizottság a vizsgarendet tárgyalja Budapesten. A problémák egyrésze kétségtelenül megoldható. A II. évesekaékaz orosz mellett még latin és finnt is kell tanulniok. A most kialakulóba lévő módszertani elvek legfeljebb kető tárgyból, de inkább egy tárgyból kivárnak egy igényes dolgozatot. A minisztérium ezt a félévet kísérletinek szánja és megígérte, hogy lényegesen segiteni fog a karoknak. Egy szakmai megbeszélés formájában az érdekelt előadókkal könnyíteni fogunk a hallgatóság helyzetén. A kétszakosság bevezetése folytán nagyon nehéz jó tanrendet készíteni. A nyárielokészités mindig zavarokkal jár, a Marxizmus és a Katonai Tanszék kénytelen volt rajta kívülálló okok miatt változtatni az eredeti tanrenden. Már utasítottam a Dékáni Hivatalt, hogy a jövő évi tanrend előkészítést decemberben kezdje meg, mert akkor lehetőség ban az egyéni kivánsá&ok nagyobb mérlegelésére. A II. éves órarendet a hallgatókkal folytatott beszélgetés hatására újra felülfogom vizsgálni, bár sok lehetőség nincs. Halász: Sajnos a helyzet az, hogy mindent akarunk és a végén igen kevés jön ki belőle. A baj az, hogy az egyetem sokfélével foglalkozik. A hallgatókon a fáradság jeleit lehet látni. Az eredmény az , hogy a hallgatók nagyon sokból igen keveset tudnak, mert mindennel foglalkoztatják őket. Tettamanti elvtars referátumában külön választotta tulajdonképpeni pedagógiai szakdiclaktikai képzést és a szakképzést. Az egyetemmel kapcsolatban mindig kifogás tárgyát képezte hogy tudósképző intézmény de nem tanárképző intézmény.xuit A tanárképzéssel egyébként az egyetem sohasem foglalkozott hanem az úgynevezett Tanárképző Intézet, amely megszűnt. A Bölcsészettudományi Kar, éppen a képzésnek sokrétű volta miatt egyáltalában nem merném állítani, hogy tanázfloápez. A szakdidaktikai órák növelésével, ezen a helyzeten döntően változtattni nem lehet, tehát a bajokat nem itt kellene orvosolni. Általábanvéve a szak“ képzés és mindennemű képzés színvonalának emelésével lehet a ba-
