Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1953-1954, Szeged
1953. november 24., III. rendes ülés
- 3 -I i megjavításInak egy másik nélkülöz va van : rendelkezünk megfelelő tu~ egveonagon teli bizottságok gyakorlatából, hisz minden lehetőségünk megvan arra, hogy a szociális arányszámokat és az egész felvételi keretet úgy teljesítsük, hogy feltétlen szakmai hivatástudattal rendelkező jelentkezőket veszünk csak fel. Ez lehet a kormányprogramm egyik fontos részének, az önkéntesség elvének a mi területünkre történő gyakorlati konkretizálása. Az oktatómunka minőség hetetlen előfeltétele szintén ac dományos káderekkel. A szocialista tudomány anyagi lehetőségeinek, szellemi fölényének hirdetője minden eredmény, amit elérünk, publikálunk. Sajnos, meg kell mondani azt is, hogy éppen a helyi hatóságok nem mindig ismerik el anne.k jelentőségét, hogy itt a városban egy tem működik, melynek fejlesztését, támogatását egyik legzőbF juknak kellene tartaniok. Az eddigi kari és intézeti tanácskozások során annyi kétségtolenül tisztázódott, hogy munkánk minőségi javításának elsősorban a hallgatók önállóságra nevelésében kell megmutatkoznia. Hallgatóink nagy részénél elharapódzott a prakticista tanulás, a t-neődés egyik szemináriumtól a másikig, az anyagban való komolyabb elmélyedés nélkül. A másik veszélyes jelenség, amelyre fel kell fif élnünk, a pusztán receptív jellegű tanulás, a jegyzetek bemagolása ndkét jelenség azt mutatja, hogy messze vagyunk még az igazi céltól, ^attól, hogy hallgatóink megértsék : a nem-tanulás lelkiismeret lensége és a mindent, bemagolni akarás lehetetlensége közt meg lehet és meg kell találni a helyes középutat a valóban fontos, lényeges tényanyag megtanulásával és elsősorban a gondolkodás, a következtetés, az absztrahálás, az összefüggések, törvényszerűségek felismerése, kikövetkeztetése, alkalmazása képességének elsajátításával. Az önállóságra sál kezdődik t Cl JL.UA.Ct AtLUCJ.CJ UOC ^ w való nevelésnek egyik oldala az önálló szőtt dialektikus jiienorzHsxoi, >éd eszközöktől várjanak ;ámas zkodjanak elsosorszeloktáláscczdŐdik és a szaktárgyra alkalmazott dialektikus logika biztos alapismeretekre támaszkodó önálló kezelésébe kell torkolnia. Az önállóságra való nevelés másik, gyakorlati oldala a helyes időbeosztás, munkamódszer elsajátittatasa. Az önállóságra nevelés harmadik posztulátuma az egyéni felelősségérzet felkeltése, annak tudatosítása, hogy a hallgatók elsősorban önmaguk felelős ek eredményeikért. szakmai előmenetelükért: ne az ellenőrzéstől, a társadalmi segítségtől, a jegyzetektől és más s mindent, hanem saját aktív tevékenységükre - ___ _ ___ ban, s így szokjanak hozzá már hallgató korukban, diákéletük mindennapi feladatainak elvégzése során az alkotó munkához. A negyedik követelmény a szakmai igény-minimalizmus leküzdése, az igazig fejlődőképes szakmai érdeklődés felkeltése, t ehát az, hogy kiváló és jókepességü hallgatóink ne elégedjenek meg csak a vizsgán megkövetelt anyag jeles osztályzat erej’ig megkívánt elsajátításával, hanem ezen túlmenően önként tárnasszák magukban azt az igényt, hogy megismerjék szakmájuk jelenlegi tudományos helyzetá . problémáit, fejlődését, szakfolyóiratait, szakirodaimának nem kötelező részét is, hogy a szüntelen szakmai továbbfejlődés, lépéstartás vágya mintegy beléjük ivódjék és olthatatlanul égjen bennük az egyetem elvégzése után is. Azt is meg kell értetnünk hallgatóinkkal, hogy az általános műveltség emelése nem "polgári csökevény", a minél szélosebbkörü 117 elvtudás nem "koznopo lit izmus" és a szaktárgybal való elmélyedés nem "szakbarbárság", a tudomány) s alkotómunka iránti érzék, képesség, érdeklődés a gyakorló tanár számára som felesleges ballaszt, s zet privilégiuma. a tudományos munka nem az egyetemi oktatószonély-
