Török Róbert et al.: Háborús hétköznapok IV. Tanulmánykötet (Budapest, 2020)
Kaba Eszter: "Obsitnak egy mankót kapott, mer' védte / A királyát és vele lányát" - Rokkantkérdés az első világháborúban
„OBSITNAK EGY MANKÓT KAPOTT, MER VÉDTE / A KIRÁLYÁT ÉS VELE LÁNYÁT” ... A rokkant tiszteket nem ezekben az iskolákban képezték, számukra a vallás- és közoktatásügyi miniszter külön rendelettel megnyitotta a felsőbb iskolákat, illetve az egykori főiskolai, egyetemi hallgatókról sem feledkeztek meg - számukra biztosították tanulmányaik befejezését.46 Az oktatóműhelyekben végzettséget szerzett rokkantakat a Hadigondozó állásközvetítéssel is segítette, amit 1918-ig centralizáltan, a fővárosból próbáltak megszervezni, és csak ezt követően döntöttek úgy, hogy a nagyobb vidéki városokban is felállítanak munkaközvetítő hivatalokat.47 A törekvések ellenére a rokkantaknak csak kisebb hányadát sikerült átképezni a számukra létrehozott oktatóműhelyekben, és a végzettek számára sem mindig sikerült állást biztosítani. Több ezren maradtak munka és kenyér nélkül — nekik egyetlen bevételi forrásuk maradt, a rokkantaknak fizetendő járulék. SEGÍT-E A SEGÉLY? AZ ANYAGI TÁMOGATÁS BIZTOSÍTÁSA A rokkantgondozásnak a fentebb már említett gyógyászati tevékenységen és a polgári életbe való visszavezetésen, vagyis az átképzésen és munkaközvetítésen túl a járulékfizetés volt a harmadik ága. A rokkantak ellátását a korábban már citált 1915. évi XV. törvénycikk 7. §-a szabályozta, amely többek között a legénységi állományba tartozó rokkantaknak és családtagjaiknak fizetendő segélyre nézve volt irányadó. Míg korábban a segélyeket a katonai rendfokozathoz kötötték, ez a jogszabály változtatott a bevett gyakorlaton azzal, hogy az adható pénzbeli támogatást a rokkantság mértékéhez kötötte. Ennek szellemében évi 60 korona segélyt kapott az, aki munkaképességének legalább 20%-át elvesztette, és 180 koronát az, aki mindenféle munkára képtelen volt. A segélyt a törvény szerint a háború végéig, majd annak befejezése után még hat hónapig fizették. Az évi járadék összegét tovább cizellálta a rokkant családi állapota is.48 A különböző jogcímeken kifizetett összegek azonban még mindig nem bizonyultak elegendőnek a megélhetéshez - történetünk főszereplőjének sorsa jó példa erre. A. K. honvédhadnagyot [a hivatkozott cikkben csak a monog46 A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek a m. kir. pénzügyi és földmívelésügyi miniszterekkel egyetértőleg 1915. évi 9000 ein. szám alatt kiadott rendelete a tudományegyetemek és a műegyetem tanácsához, valamennyi jogakadémia dékánjához (igazgatójához), valamennyi gazdasági akadémia igazgatójához, az állatorvosi, a bányászati és erdészeti főiskolák rektoraihoz a jelenlegi háború alatt rokanttá vált katonai havidíjasoknak a felső oktatás terén való továbbképzése körül nyújtandó kedvezményekről. https://library.hungaricana.hu/hu/view/OGYK_RT_1915/?pg=2266&layout=s&query=9.000%2F1915 (a letöltés ideje: 2020. április 8.) 47 Világ, 9. évfolyam 131. szám 1918. június 4.11. 48 Katona Béla i. m. 10-13.
