Török Róbert et al.: Háborús hétköznapok IV. Tanulmánykötet (Budapest, 2020)

Kaba Eszter: "Obsitnak egy mankót kapott, mer' védte / A királyát és vele lányát" - Rokkantkérdés az első világháborúban

„OBSITNAK EGY MANKÓT KAPOTT, mer' VÉDTE / A KIRÁLYÁT ÉS VELE LÁNYÁT" ...

a cél a kenyéradó foglalkozás elsajátítása volt. Az elméleti oktatást kevésbé szorgalmazták, de megpróbáltak lehetőséget biztosítani a félbemaradt elemi és polgári iskolák befejezésére.37 Az oktatóműhelyekben több szempontot is mérlegelve osztották be a rokkantakat a különböző tanfolyamokra. Figyelembe vették a végtaghiányt, a csonka végtag használhatóságát és a rokkant előképzettségét. így azok, akiknek alsó végtagjuk hiányzott vagy csonka volt, választhattak a cipész- vagy a szabómesterség elsajátítása között - legalábbis papíron.38

Az átképzési lehetőségeket már a kórházban, utókezelő gyógyintézetekben elkezdték propagálni - a Rokkantügyi Hivatal egyszerű hangvételű füzetekben próbálta meggyőzni a rokkantakat a beiskolázás szükségességéről. A leghatásosabb érv nyilván nem ebben a füzetkében rejlett — jogszabály tette lehetővé a rokkantjáradék megvonását, ha az illető megtagadta a gyakorlati oktatásban való részvételt.39

A rokkantiskolák tanfolyamok egész arzenálját vonultatták fel: a budapesti Vöröskereszt Erzsébet Királyné Otthonban háziipari tanfolyamot szerveztek,40 Pozsonyban vadőröket és erdőkerülőket képeztek, sokaknak a tanfolyam elvégzése után álláslehetőséget is ajánlottak.41 A különböző tanfolyamokra szóló felhívást - hogy minden érintetthez eljusson - a napilapokban is meghirdették. Ezeket a néhány hetes vagy hónapos képzéseket az Országos Hadigondozó szervezte, és már a felhívásban közzétették, hogy milyen előképzettségű rokkantak jelentkezését várják. 1917 tavaszán gazdászati tisztviselői tanfolyamot indítottak azok számára, akiknek középiskolai végzettsége volt, vagy legalább a négy polgárit elvégezték.42

A magasabb iskolai végzettséghez kötött átképzési lehetőség sem volt ritka. A Magyar Telepítő és Parcellázó Bank elsősorban harcképtelenné vált katonákat keresett üres álláshelyeinek betöltésére, olyanokat, akik könnyebb láb- vagy karsérülést szenvedtek, és akiknek „értelmi képességük megfelelő”.43 A felajánlás a maga nemében nem volt egyedülálló, számtalan gyár vagy hivatal megtette ezt a háborús évek alatt, ám ami a részleteket illeti, sokaknak problémát jelentett, hogy rendelkezik-e a „megfelelő értelmi képességgel”. Ez azért is hangsúlyozandó kérdés, mert a rokkantak legnagyobb százalékban a háború előtt mezőgazdasági munkát végző közlegények közül kerültek ki, ezt

37 Klebeisberg Kuno i. m. 12.

38 Katona Béla: Javaslatok a rokkantkérdés megoldására. Budapest, 1915. 22.

39 Klebelsberg Kuno i. m. 12-14.

40 Budapesti Hírlap, 35. évfolyam 245. szám 1915. szeptember 3. 16.

41 Pesti Hírlap, 38. évfolyam 144. szám 1916. május 24. 8.

42 Budapesti Hírlap, 37. évfolyam 103. szám 1917. április 19. 6.

43 Pesti Hírlap, 37. évfolyam 17. szám 1915. január 17. 10.