Török Róbert et al.: Háborús hétköznapok IV. Tanulmánykötet (Budapest, 2020)
Kaba Eszter: "Obsitnak egy mankót kapott, mer' védte / A királyát és vele lányát" - Rokkantkérdés az első világháborúban
„OßSITNAK EGY MANKÓT KAPOTT, mer’ VÉDTE / A KIRÁLYÁT ÉS VELE LÁNYÁT” ... ROKKANTGONDOZÁS A GYAKORLATBAN - MŰVÉGTAGGYÁRTÁS, KÉPZÉS, FOGLALKOZTATÁS, SEGÉLYEZÉS A háborús rokkantak munkába történő visszavezetése a kormányzat nyíltan megfogalmazott és felvállalt célja volt, intézkedései a rokkantpolitika lényegére világítanak rá: a gondozást elsősorban preventív természetűnek tartották, azaz mindent megtettek azért, hogy csökkentsék a tartósan rokkant, önellátásra, önfenntartásra képtelen betegek számát. Ebből következett a rokkantgondozás három nagyobb ága: a gyógyászati tevékenység (ide sorolhatjuk a rehabilitációt és a protézis- vagy művégtaggyártást), a polgári életbe való visszavezetés (az átképzés és a munkaközvetítés), valamint a járulékfizetés (segélyezés, földvétel, vagyonkiegészítés). Első lépésként a végtagjukat vesztett katonákról igyekeztek gondoskodni: a Budapesti Magyar Királyi Állami Felső Ipari Iskola keretein belül 1915 tavaszán létesült egy állami művégtagműhely, amely 1917 tavaszán önálló intézmény lett. Önállóvá válásáig mintegy 15 ezer darab művégtagot és ortopédikus eszközt készített. Hasonló műhelyt rendeztek be a kassai felső ipariskolán, továbbá az aradi, debreceni, kolozsvári és pozsonyi állami ipari szakiskolákban.23 7. kép ■ Lábprotézis - használatra kész? 1916 (Fortepan 62746 / Veszprém Megyei Levéltár / Klauszer) 23 Klebelsberg Кто i. m. 9.; A művégtagműhely működését központilag szabályozta: A magyar királyi állami művégtagműhely szervezeti szabályzata. Budapesti Közlöny, 51. évfolyam 265. szám 1917. november 16. 4-5.
