Török Róbert et al.: Háborús hétköznapok IV. Tanulmánykötet (Budapest, 2020)
Kaba Eszter: "Obsitnak egy mankót kapott, mer' védte / A királyát és vele lányát" - Rokkantkérdés az első világháborúban
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK IV. A művégtaggal való ellátás azonban csak az első lépés volt a rokkantak rehabilitációjának folyamatában: a művégtag használatát mindenkinek el is kellett sajátítania. Tanárrá pedig nem mást kértek fel, mint egy grófot, Zichy Gézát,24 aki ugyan nem a háborúban, hanem vadászbalesetben veszítette el fél karját, segítsége mégis rengeteget számított: közszereplései nyomán valóságos „rokkant ikonná” vált. Zichy valóban képes volt a lehetetlenre - fél karral zongoraművész volt, méghozzá nem is akármilyen: virtuozitását Liszt Ferenc is dicsérte. A grófot 1915-ben a Magyarország című napilap újságírója kereste fel németországi „rokkantsegítő turnéja” előtt - az interjúból kiderült, hogy Zichy mélyen elköteleződött a rokkantak rehabilitációjának ügye mellett. Állandó látogatója volt a rehabilitációs intézeteknek, ahol saját bevallása szerint is találkozott kétségbeesett és „megcsappant lelkierejű” emberekkel. Sorstársként lépett fel ezekben a közösségekben, és a járóbetegeket nemegyszer saját otthonában fogadta, hogy megtanítsa őket a hétköznapi teendők „fél kézzel” történő ellátására.25 A művégtaghasználathoz szervesen hozzátartozott a megjelenés kérdése is: a művégtagok milyensége, esztétikai megjelenése és teherbíró képessége fontos téma volt az orvosi szakfolyóiratokban. A művégtaggyártóknak valóságos paradicsom volt a háború időszaka, reklámjaikkal, hirdetéseikkel tele voltak a napilapok és képes folyóiratok. A művégtagnak azonban nemcsak a megjelenése, hanem a funkciója is sokat nyomott a latban: dr. Fischer Ernő budapesti orvos olyan mülábat szerkesztett, amelynek már volt „térdízülete” - megrendelője tetszés szerint hajlított lábat kérhetett hegyi túráihoz.26 Olyan műkezeket is árultak, amelynek ujj- és tenyérkiképzése alkalmassá tette viselőjét a mezőgazdasági munkára - ezekkel „biztosan meg lehet [ett] fogni a szerszámokat, köztük a magyar nép lelkületében és gazdasági életében oly nagy szerepet játszó kaszát is”27. Akadtak ennél bizarrabb képződmények is: sokak műkeze végződött kampóban, horogban vagy késben, attól függően, milyen munkához akarta használni új kezét - ezért is érthető Klebelsbergnek 24 Zichy Géza (1849—1924) magyar író, zeneszerző, zongoraművész. Az első világháború idején sokat tett a rokkant katonákért, számukra írta meg A félkezű ember könyve című munkáját (1915), amit a katonák valóságos bibliaként forgattak. A gróf számtalan praktikus tanáccsal látta el olvasóit a hétköznapi teendőkkel kapcsolatban, írása alapján megtanulhatták, hogyan kell fél kézzel öltözködni, körmöt vágni stb. Zichy háborús közéleti tevékenységét az egekig magasztalták, a Színházi Élet szerkesztője, Incze Sándor, külön lapszámot szentelt neki. „Zichy-szám” Színházi Élet, 5. évfolyam 20. szám 1916. 25 Kovács Lydia: A félkarúak mesterénél - Beszélgetés Zichy Géza gróffal a rokkantak oktatásának eredményéről. Magyarország, 22. évfolyam 121. szám 1915. május 2. 10. 26 Egy magyar orvos műláb találmánya. Az Est, 8. évfolyam 174. szám 1917. július 12. 6. 27 Klebeisberg Kuno i. m. 9.
