Török Róbert et al.: Háborús hétköznapok IV. Tanulmánykötet (Budapest, 2020)
Kaba Eszter: "Obsitnak egy mankót kapott, mer' védte / A királyát és vele lányát" - Rokkantkérdés az első világháborúban
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK IV. riporterének adott interjújában ismertette a bizottság feladatait. A legfontosabb cél az volt, hogy a háborúban „bénává vagy csonkává lett katonákat” meggyógyítsák, majd taníttassák, hogy a későbbiekben önellátóvá legyenek. Ennek szellemében biztosították számukra a sebészeti utókezelést, a gyógyfürdőben történő terápiát és a művégtaggal való ellátást.9 A bizottság már az év nyarán utókezelő gyógyintézeteket és rokkantiskolákat létesített, hogy a papíron meglévő elgondolásokat a gyakorlatba is átültessék. 1915. szeptember elsejével a bizottság neve Csonkított, Béna és Belbeteg Katonákat Gondozó Hivatalra változott, vagyis ezentúl a vakok, a tüdőbetegek és egyéb légzőszervi megbetegedésben szenvedők utógondozása is ennek a szervezetnek a hatáskörébe tartozott.10 A hadigondozás szervezetét még ebben az évben tovább bővítették: a Rokkantügyi Hivatal felállításáról az 1915. évi 3301. számú miniszterelnöki rendelet rendelkezett.11 A jogszabály értelmében a csonkított, béna és belbeteg katonák ügyének egységes irányítására hozták létre a Hivatalt, amely a miniszterelnökség fennhatósága alatt állt, elnöke a miniszterelnök volt. A Hivatal hatáskörébe tartoztak többek között az alábbi feladatok: (1) a katonákat orvosi utókezelésben és gyakorlati oktatásban részesítő intézetek, mesterséges testrészeket előállító műhelyek, valamint mezőgazdasági és ipari kereseti telepek és műhelyek állítása, fenntartása és igazgatása; (2) a katonák számára felállítandó intézetek kezdeményezése, irányítása, támogatása és felügyelete; (3) a katonák érdekében gyűjtések kezdeményezése, rendezése és ellenőrzése; (4) a katonák nyilvántartása, személyi és vagyoni viszonyaikról hivatalos adatok beszerzése; (5) a rokkantak munkájának közvetítése; (6) az elhelyezett rokkantak társadalmi gyámolításának (patronage mozgalom) szervezése és irányítása. A Hivatal alelnökével, Klebelsberg Kunóval újfent Az Est riportere készített hosszabb interjút 1916 februárjában a rokkantgondozásról. Az újságíró a rokkantak számáról és a Hivatal tevékenységéről faggatta az alelnököt. A cikk szerint a rokkantgondozásban az alábbi intézményeket hozták létre: (1) sérült katonák számára utókezelő gyógyintézeteket; (2) krónikus belbeteg katonák számára speciális kórházakat (szanatórium, fürdőhely); (3) csonkított katonák részére művégtaggyárakat; (4) vagyontalanok vagy keresetüket folytatni nem tudók számára rokkantiskolákat; (5) rokkantak munkaközvetítőjét, (6) kereseti telepeket, kis műhelyeket; (7) gyógyíthatatlanok kórhá-9 A rokkant és csonka katonák sorsa. Az Est, 6. évfolyam 73. szám 1915. március 14. 8. 10 Pesti Hírlap, 37. évfolyam 229. szám 1915. augusztus 18. 12. 11 A m. kir. miniszterelnök 1915. évi 3301. számú rendelete a rokkant katonákat gondozó szervezetről. https://library.hungaricana.hu/hu/view/OGYK_RT_1915/?pg=1569&layout=s (a letöltés ideje: 2020. április 6.)
