Török Róbert et al.: Háborús hétköznapok IV. Tanulmánykötet (Budapest, 2020)
Kaba Eszter: "Obsitnak egy mankót kapott, mer' védte / A királyát és vele lányát" - Rokkantkérdés az első világháborúban
„OBSITNAK EGY MANKÓT KAPOTT, mer' VÉDTE / A KIRÁLYÁT ÉS VELE LÁNYÁT” ... zát - vagyis igyekeztek megfelelni a jogszabály támasztotta elvárásoknak. A Rokkantügyi Hivatal a kórházaktól és üdülőhelyektől kapott adatok alapján állította fel nyilvántartását, elkészítve a rokkantak törzskönyvét és statisztikáját. Az adatgyűjtés szerint a rokkant katonák száma ekkor 42 642 főre rúgott. A belbeteg katonák közül a tuberkulózisban szenvedők különleges jelentőséggel bírtak, hiszen ekkor a betegséget még nem tudták teljes mértékben gyógyítani. A tbc-sek számára (2381 fő) külön kórházakat rendeztek be az Alacsony-Tátra tövében, a Garamvölgyben, Besztercebányán. Művégtaggyártás ekkor két műhelyben, Budapesten és Pozsonyban folyt - Klebelsberg tervei szerint ezek helyére mielőbb művégtaggyárat kell építeni, hogy ki tudják elégíteni az egyre növekvő keresletet, illetve itt a protézissel rendelkezőket is tudták volna foglalkoztatni. Az is a tervek között szerepelt, hogy minden rokkant két művégtagot kapjon - egyet munkavégzéshez, egyet pedig azért, hogy „rokkantságát némiképp takarni tudja”.12 1917 márciusában a Rokkantügyi Hivatal neve Országos Hadigondozó Hivatal lett, amely ezentúl nemcsak a rokkantak, hanem a hadiözvegyek és hadiárvák helyzetéért is felelős volt. 13 Élére ismét csak Klebelsberg került, aki 1917 júniusáig töltötte be az elnöki posztot,14 őt gróf Teleki Pál váltotta,15 aki 1918 végéig vezette a Hivatalt.16 A Hadigondozót 1919 januárjában a Miniszterelnökségtől a Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium hatáskörébe utalták át,17 önálló hivatalként történő működése megszűnt. A rokkantak - a Hivatal működésével elégedetlenek lévén - időközben saját kezükbe vették sorsukat, és 1918 novemberében megalakították a Rokkant Katonák Tanácsát. A hadügyminisztert felkereső küldöttségük 10 pontban összefoglalva nyújtotta át Linder Bélának követelésüket, amelyben szerepelt a rokkantak illetményének 300%-kal történő felemelése, azonnali készpénz- és természetbeni segély nyújtása, a Hadigondozó Hivatal működésének ellenőrzése, valamint a Népjóléti Minisztériumban külön ügyosztály felállítása a rokkantügyek rendezésére.18 Ez utóbbi kívánságuk teljesült, 12 Beszélgetés gróf Klebelsberg államtitkárral. Az Est, 7. évfolyam 43. szám 1916. február 12. 3. A gróf 1916 januárjában külön füzetben összegezte a Rokkantügyi Hivatal eredményeit és a rokkantgondozás további lépéseit - az idézett interjúban részben az ebben közölteket ismertette. Klebelsberg Kuno: A magyar rokkantügy szervezete. Budapest, 1916. 13 A m. kir. minisztérium 1917. évi 900. M. E. számú rendelete, a hadirokkantakat és családjukat, továbbá a hadiárvákat és a hadiözvegyeket gondozó szervezetről. Magyarországi Rendeletek Tára, 51. folyam, 1917. 121-134. 14 Budapesti Közlöny, 51. évfolyam 137. szám 1917. június 16. 3. 15 Budapesti Közlöny, 51. évfolyam 152. szám 1917. július 5.4. 16 Világ, 9. évfolyam 305. szám 1918. december 29. 8. 17 Belügyi Közlöny, 24. évfolyam 4. szám 1919. január 26. 151. 18 Szervezkednek a rokkant katonák. Magyarország, 25. évfolyam 260. szám 1918. november 6. 6-7.
