Török Róbert et al.: Háborús hétköznapok IV. Tanulmánykötet (Budapest, 2020)
Kaba Eszter: "Obsitnak egy mankót kapott, mer' védte / A királyát és vele lányát" - Rokkantkérdés az első világháborúban
„OßSITNAK EGY MANKÓT KAPOTT, mer' VÉDTE / A KIRÁLYÁT ÉS VELE LÁNYÁT” ... A rokkant katonák ügye már a háború kezdetén, az első sebesültvonatok Magyarországra érkezése után napirendre került - a nagy tömegben hazatérő katonák elhelyezését, ápolását, rehabilitációját, esetleges segélyezését haladéktalanul meg kellett oldani. Ehhez azonban a hátországban nem állt rendelkezésre sem elég kórház, sem elegendő orvos vagy szakképzett egészségügyi személyzet. Hiányoztak továbbá azok a szociális háttérintézmények és programok, amelyek a rokkantak rehabilitációját, illetve a társadalomba történő visszavezetését lehetővé tették volna. Tanulmányomban azt kísérlem meg felvázolni, miként épült fel a hadigondozás rendszere - ebbe tartozott a rokkant katonák ügye is - a háborús évek alatt, és milyen programokkal kívántak segíteni a rokkantak helyzetén. (BELE)ROKKANTAK - HÁBORÚS SÉRÜLÉSEK ÉS A ROKKANTAK SZÁMA Az első háborús sérültekről már 1914 augusztusának közepén gondoskodni kellett. A második sebesültszállító vonat Keleti pályaudvarra történő érkezése — Az Est beszámolója alapján - még ovációt váltott ki az emberekből: „Éljenek a hős magyar katonák!” - szólt a fogadtatás, s ekkor az egyik sebesültnek is az volt a legnagyobb gondja, hogy mielőbb felépülvén visszasiessen a harctérre, a „fegyverropogásba” és a „győztes előrenyomulásba”.1 A közvélemény reakciója a folyamatosan özönlő nagy létszámú sebesült láttán hamar megváltozott: az ováció helyét átvette a megdöbbenés. Az első világháborút megelőzően ugyanis nem volt hasonló léptékű háború a kontinensen, ezért a korábbi fegyveres konfliktusok nyomán jóval kisebb számú sebesültről kellett gondoskodni. Paradox módon épp a Nagy Háború több millió sebesültjének köszönhetően fejlődött mind gyorsabban az orvoslás, így olyan sérülésekből is gyógyultan tértek haza a katonák, amire korábban egyáltalán nem volt példa. 1 A sebesültek érkezése Budapestre. Az Est, 5. évfolyam 204. szám 1914. augusztus 17. 3.
