Sallay Gergely Pál et al.: Háborús hétköznapok III. Tanulmánykötet (Budapest, 2019)
Gereben Ferenc: A Nagy Háború egy polgárlány levelezésének tükrében
Gereben Ferenc: A Nagy Háború egy polgárlány levelezésének tükrében tunk, hogy le ne késsünk. Már 5 órakor reggel mind talpon voltunk és Vi 6 órakor elmentünk báró Kwerfurt Horszt bácsiér és Lajosér [távoli rokonok]. Nekivágtattunk a nagy sötétségben a várnak, mert már 8 órakor le volt zárva a civil közlekedés. Siklóval mentünk fel és lépten nyomon kérték a legitimációnkat, már akkor is rém nagy élet volt a várban. Az úton amerre vonult a király, gyönyörű oszlopok, diszitések, zászlók stb. Hát mi hamar elvágtattunk [= elsiettünk] a Szentháromság tér 7. sz. alá, ahol nagyanyus kivett ablakot 2500 К-ért, és minket hármunkat, papa, mamát engem meghívott. Amikor odaértünk, még minden sötét volt, a díszmagyar ruhás mágnások...” A beszámoló itt megszakad, később (más tollal) a szerző a következő megjegyzést fűzte hozzá: „Nem tartom érdemesnek leírni, mivel az újságok ezt sokkal jobban és részletesebben leírták. Csak megjegyzésnek annyit, hogy a koronázás valami oly mese képet nyújtott, hogy emlékezetemből sohasem fogom kitörölni.” (És Aranka állta a szavát: erről az élményéről sokszor mesélt évtizedekkel később is, én magam is többször hallottam. Hozzáteszem: persze nem a voltaképpeni koronázást, hanem annak a Szentháromság téren játszódó eseményeit látták a 2500 koronáért bérelt ablakból.35) 1917-1918 Az új uralkodó nyomában a békeremények is megerősödtek. Jól tükrözi ezt a már régen idézett Schmidt Károly január 10-én, Bécsben írt képeslapja (az utász tiszt valószínűleg ismét továbbképzésen van): „Mintha menyasszonyi köntösét öltötte volna magára a természet, az eljövendő boldog béke fogadtatására készülve. A gyermekek is vidámabbak, ők szánkáznak és hólabdáznak. Öröm lopódzik minden ember szívébe, és a világ elfelejti néhány percre fájdalmait...” De a béke nem jön, a fiúk harcolnak tovább. Pongrácz Károlyt 1916 késő őszén a hadosztályparancsnokságra vezényelték (a császári és királyi 3. lovashadosztály törzséről van szó), s ennek leplezetlenül örül. 1917 februárjától azonban a Gyergyói-havasokban állomásozik egy gépfegyveres rohamszázad élén, ahogy a kissé megviselt fotográfia is bizonyítja. 1917 tavaszán új katona-levelező lép be az eddigiek sorába: a 19 éves Kesztler László, Aranka bátyja. (Az előző évben érettségizett, a rokon fiúk sorban gratuláltak neki.) Az első hónapokban Hódmezővásárhelyről küldi 35 Az újságokon kívül szerencsére olyan irodalmi szintű leírások is fennmaradtak a koronázásról, mint Bánffy Miklósé, aki a koronázási szertartások művészeti felelőse volt. Az ő beszámolójából kiderül, hogy Aranka és szülei - a koronázási menet felvonulásán kívül - a már megkoronázott király eskütételének Szentháromság téren zajló ceremóniáját láthatták. (Bánffy Miklós: Egy erdélyi gróf emlékiratai. Emlékeimből - Huszonöt év. Budapest, 2013. 9-36.)
