Sallay Gergely Pál et al.: Háborús hétköznapok III. Tanulmánykötet (Budapest, 2019)

Kincses Katalin Mária: Sebesült- és katonaélet a hátországban Házi Jenő visszaemlékezései alapján - Adalékok az első világáborús kórházi sebesültellátás történetéhez

Kincses Katalin Mária: Sebesült- és katonaélet a hátországban ... 77 akadályt, a dolgot meglehetősen húzta-halasztotta. Az én türelmem pedig egyre fogyott, mert a társaság körülöttem kezdett nem tetszeni. Lármáztak, énekeltek és zavarták az embert, ocsmány vicceket beszélgettek és egyálta­lán nem voltak figyelemmel aziránt, hogy egy súlyos sebesült van köztük. E körülmények annál idegesebbé tettek, minél inkább kezdett az állapotom rosszabbodni. Alighogy április vége felé az orvos-szigorló jodoformos gézt húzott a sebbe, nemcsak a kötözés lett elviselhetetlenné, hanem az ezt kö­vető állapotom is. Lázam volt, sokszor éles fájdalmakkal, nem tudtam alud­ni csak nagyon keveset, egyszóval sokat szenvedtem és testi erőm kezdett elhagyni. Ha nagy nehezen felkeltem az ágyamból, mi akkor történt, ha a szükséget kellett elvégeznem, ájulási rohamaim voltak, és alig tudtam ma­gam a mankóimmal, melyeket még Zsolnán kaptam, az eleséstől megóvni. Többször átizentem a klinikára, hogy valamelyik szakavatott orvos jöjjön át és vizsgáljon meg, de több napon át nem méltatták figyelemre kérésemet. Végre egy este eljött hozzám Verebély asszisztense: doktor Hüttl,18 aki ala­posan megvizsgált, és amint arcából láthattam, nem valami kedvezőnek ítél­te állapotomat. Az ő parancsára aztán kaptam hőmérőt, amellyel magamat reggel és este mérni kellett, mit pontosan végeztem is. Lázam állandóan volt. A legmagasabb, mit észleltem, 39,6°-os volt. Úgy május 10-ike körül az or­vos-szigorló Dré-csővel19 kezdett kezelni. Első ízben eltalálta a cső vastagsá­gát és a kötés tűrhető volt, de másodízben vastagabb csövet tolt a sebnyílás­ba, mint amilyen annak a szélessége volt, úgyhogy fájdalmamban könnyeim zápor módra peregtek és az erős felindulástól csaknem a guta ütött meg. Ezt a kötést sohasem felejtem el. Alighogy megtörtént a kötés, de a fájda­lom okozta felindulás még nem múlott el, amikor újból eljött hozzám doktor Hüttl, aki megtapogatva ütőeremet, rögtön észrevette a magas fokú lázamat, minek okát nem tudta meg magyarázni. Mint később kiderült, tífuszra gon­dolt, ezért vérvizsgálat céljából megcsapolta az alsó jobbkaromat, minek az előzmények után ugyan nem örültem. Egész éjjelen nem aludtam egy szik­rát sem. Fájdalmamban és kínomban majd a falra másztam. Reggel azon­nal a szigorlót hívattam, és kértem, hogy vegye ki a sebből a csöveket, mert megbolondulok. Annyit tett meg, hogy este újból kötözött és a vékonyabb csöveket rakta be. Amikor kötésváltásra került sor, a világért sem engedtem meg neki, hogy a vastag csöveket rakja be, annál is inkább, mert időközben meghallottam, hogy doktor Hüttl ama tettét a legsúlyosabb fokban elítélte. Még a jodoformos gézt sem engedtem meg neki, hogy húzza a sebbe, hanem 18 Hüttl Tivadar, dr. (1844-1955) - később orvosprofesszor, mintegy negyed évszázadig a debreceni egyetem sebészeti klinikájának igazgatója. 19 Helyesen: dréncső. A gyógyászatban: sebbe illesztett, váladékot vagy folyadékot elvezető cső.

Next

/
Thumbnails
Contents