Sallay Gergely Pál et al.: Háborús hétköznapok III. Tanulmánykötet (Budapest, 2019)
Kincses Katalin Mária: Sebesült- és katonaélet a hátországban Házi Jenő visszaemlékezései alapján - Adalékok az első világáborús kórházi sebesültellátás történetéhez
HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK III. A császári és királyi Hadügyminisztérium 1867-ben történt megszervezését követően az egészségügyi szolgálat vezetését a Monarchiában a 14. (egészségügyi) osztály vezetője látta el. Az első világháború kitörését követően azonban a vezetést a 14. osztály vezetője, valamint a császári és királyi Hadsereg Főparancsnokság egészségügyi főnöke együttesen gyakorolta. A harctérre vonult magasabb parancsnokságok (hadseregek, hadtestek) egészségügyi szolgálatainak irányítását egy törzs- vagy főtörzsorvos egészségügyi főnökként vezette.6 A Monarchia hadseregében a nagyobb helyőrségekben a betegápolásra, valamint az egészségügyi segédszemélyzet kiképzésére helyőrségi kórházakat állítottak fel. A császári és királyi haderő a Monarchia területén 1870-ben 32, 1900-ban 26, majd 1914-ben 27 helyőrségi kórházat tartott fenn.7 A zsolnai kórház tehát nem tartozott az állandó katonai kórházak közé. Az első világháború kitörését követően az osztrák-magyar hadvezetés megpróbálta a védelem legmegfelelőbb formáját létrehozni: a császári és királyi hadseregben, illetve a magyar királyi Honvédségben betegmegfigyelő állomásokat állítottak fel, valamint betegszállító különítményeket szerveztek. Az állomások katonai parancsnokságai a magyar királyi honvédségben az 1914. november 16-án napvilágot látott szervezési rendelettel az alábbi településeken álltak fel: Besztercebánya, Debrecen, Kassa, Losonc, Miskolc, Munkács, Nyíregyháza, Rózsahegy, Nyitra, Sátoraljaújhely, Szatmárnémeti, Trencsén, Ungvár, Zsolna.8 Házi Jenő tehát néhány napig a zsolnai betegmegfigyelő állomáson tartózkodott. Zsolnán kiderült, hogy melyik budapesti kórházba kerül. „Én pedig, szintén látva, hogy a XVI-os helyőrségi kórházba való utalásomat nem kell olyan [nagyon] szó szerint venni, telefonon megkérdeztettem, hogy melyik sebészeti klinikán van hely számomra. Nemsokára az ügyeletes orvosnövendék jött a jelentéssel, hogy a III. számú Verebély-klinikára fog engem vitetni, miben aztán megnyugodtam. Mivel hátamon ugyanis három sebhely volt, abban a meggyőződésben éltem, hogy két lövést kaptam: az egyik átment, a másik pedig fennakadt a gerincemen, és operációra van feltétlenül szükség. így állván az ügy, jó kezekbe akartam helyezni kezeltetésemet, mert annyit laikus ésszel is tudtam, hogy az operáció nem lehet olyan 6 A Hadtörténelmi Levéltár katona-egészségügyi iratainak repertóriuma 1740-1980. Szerkesztette, a bevezetőket írta: Kiss Gábor. (Hadtörténelmi levéltári kiadványok. Sorozatszerkesztő Szijj Jolán.) Budapest, 2003. 15. 7 Ezek az alábbi városokban működtek (felállításuk sorrendjében): Bécs, Przemysl, Linz, Brünn, Olmütz, Graz, Laibach, Trieszt, Innsbruck, Prága, Josefstadt, Theresienstadt, Lemberg, Krakkó, Budapest, Komárom, Pozsony, Kassa, Temesvár, Nagyszeben, Zágráb, Raguza, Szarajevó és Mostar. Kiss Gábor i. m. 16. 8 Kiss Gábor i. m. 25.
