Sallay Gergely Pál et al.: Háborús hétköznapok III. Tanulmánykötet (Budapest, 2019)

Kaba Eszter: "Hadifogoly felesége voltam" - Női életutak az első világháborúban

HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK III.

den egyes családtag egy másik potenciális fogoly elől vette el a hazatérés lehetőségét. Ráadásul arra sem volt semmilyen garancia, hogy az így hazahozott családok valóban együtt is maradnak. A házas felek esetleges különválása további problémákhoz vezetett, mert az így magukra maradt nők a magyar nyelv ismeretének hiányában semmilyen módon nem tudtak munkát vállalni és beilleszkedni a társadalomba. További kérdéseket vetett fel az, hogy a férj magyarországi rokonsága hogyan fogadja az idegen feleséget, valamint nehézséget okozott az is, ha a hazatérő férfit oroszországi tevékenysége, mint például a Vörös Hadsereg katonájaként töltött hónapjai, párttagsága vagy egyéb „bolsevikgyanús” szerepe miatt börtönbe vagy internálótáborba zárták, hiszen ekkor orosz családja eltartó nélkül magára maradt.

Sokan kardoskodtak a család szentsége mellett is, így végül a kormány úgy döntött, hogy az 1920-ban, immár a hadifogolycsere-egyezmények után hazainduló transzportokban a nők és a gyermekek is helyet kapnak.

Először 1920 késő nyarán tudósított a sajtó arról, hogy a Szibériából hazatérő hadifoglyok közül kilencen megnősültek és asszonyaikat is magukkal hozták Magyarországra.24 Később az ilyen irányú híradások megszaporodtak és már gyerekekről is beszámoltak.25 Az 1921-ben hazaérkező csoportban már 44 asszony került Magyarországra,26 a későbbi tudósításokban pedig rendszeresen szerepelt, hogy nők is érkeztek a csoporttal.27

A politikusok félelmei az orosz feleségekkel kapcsolatban rövidesen beigazolódtak. Sok férfi egyszerűen ráunt az orosz asszonyra és hazatérve a csóti leszerelőtáborban „felejtette” párját.

Ezekről az elhagyott nőkről szól a Pesti Hírlap 1921. június 25-i száma, amely Férfibecsület címen közölt cikket a csóti leszerelőtáborba érkező szállítmányról - a hazatérő hadifoglyokkal asszonyok és gyerekek is voltak.

„Megérkezve pedig a hazai táborba, itthon ezt mondá az egyik fogoly az őt nagy örömmel váró nevelőapjának, vér szerinti nagybátyjának:

— Ez a szélesszájú, hirtelenszőke muszkanő utánam jött a hajóra és le akart onnét húzni, hogy maradjak ott a hazájába, véle. Muszáj vót magammal hozni. Innét most visszaexpediálom Szibériába.

Az idős falusi magyar hallgatá az öccsét, nézegeté a nőt és kérdezé:

24 Pesti Hírlap, XLII. évfolyam 183. szám 1920. augusztus 3. 3.

25 A visszaérkezett cigánykaraván. Pesti Hírlap, XLII. évfolyam 184. szám 1920. augusztus 4. 4.

26 Hadifoglyok érkezése. Pesti Hírlap, XLIII. évfolyam 63. szám 1921. március 23. 3.

27 Pesti Hírlap, XLIII. évfolyam 115. szám 1921. május 29. 8. (48 asszony, 15 gyerek); Pesti Hírlap, XLIII. évfolyam 135. szám 1921. június 22.6. (19 asszony, 14 gyerek) Pesti Hírlap, XLIII. évfolyam 157. szám 1921. július 19. 6. (32 asszony, 27 gyerek); Pesti Hírlap, XLIII. évfolyam 242. szám 1921. október 29. 4. (15 asszony, 7 gyermek); Pesti Hírlap, XLIII. évfolyam 257. szám 1921. november 16. 6. (21 nő, 15 gyermek); Pesti Hírlap, XLIV. évfolyam 6. szám 1922. január 8. 10. (33 asszony, 12 gyerek); Pesti Hírlap, XLIV. évfolyam 178. szám 1922. augusztus 8. 6. (65 családtag jutott 130 túszra).