Sallay Gergely Pál et al.: Háborús hétköznapok III. Tanulmánykötet (Budapest, 2019)
Samu Botond Gergő: A megszállt Lille hétköznapjai az Országos Széchényi Könyvtár világáborús gyűjteményének tükrében
10 HÁBORÚS HÉTKÖZNAPOK III. a megszállók félelmeiről, az egészségügyi állapotokról, a különböző ellenállási mozgalmakról vagy épp a német katonák életéről. Segítségükkel olyan részletekre is fény derülhet, amelyek eddig a kutatások hiányos volta vagy egyéb források hiánya miatt kevésbé voltak ismertek. Most pedig essen néhány szó a címben is szereplő egykori első világháborús gyűjteményről. Az Országos Széchényi Könyvtárban - akkor még a Magyar Nemzeti Múzeum égisze alatt - igen korán, a háború kitörését követő hónapokban megfogalmazódott az igény egy világháborús gyűjtemény létrehozására, dokumentálva a történelmi eseményeket. Az első ezzel kapcsolatos leveleket 1914. szeptember 2-án iktatták, ezekben többek között Budapest polgármesteri hivatalát és a Magyar királyi Állami Nyomdát kérték meg, hogy küldjenek be minden, a mozgósítással és a további hadi eseményekkel kapcsolatos nyomtatványt. A gyűjtés egészen 1922-ig tartott, sőt 1924-ig a duplumok cseréjével tovább gyarapították, így végül egy 185.000 könyvtári egységet számláló kollekció jött létre. A gyűjtés módjai: mint láthattuk, először is felkeresték a hivatalos szerveket, nyomdákat, valamint a folyamatosan beküldött kötelespéldányokból kiválogatták és átsorolták a gyűjteménybe illő anyagot. Komoly összegeket szántak vásárlásra (amelynek jelentős részét a háború után szándékoztak kifizetni), mindezt megbízott magánszemélyek, valamint könyvkereskedések, antikváriumok útján tették. Emellett számos hirdetés jelent meg különböző újságokban, amelyekben ajándékozásra szólították fel az olvasókat. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen már 1914-ben 835 ajándék érkezett be. A külföldi anyag beérkezése során meggyűlt a bajuk a cenzúrával, de ennek végül pozitív hozadéka lett: elérték, hogy a cenzúra által lefoglalt, postán érkezett külföldi hírlapokból válogathassanak. Az utolsó módszer a már említett duplumok cseréje volt külföldi, egykor ellenséges országok (Franciaország, Nagy-Britannia) közgyűjteményeivel. Ennek eredményeképpen igen változatos anyag gyűlt össze:- nyomtatványok: könyvek, folyóiratok, brosúrák, röplapok, plakátok, kártyák, térképek, játékok, bélyegek, szükségpénzek, élelmiszerjegyek, űrlapok, címkék, tapéta stb.;- kéziratos anyag: naplók, levelek, kéziratos térképek, tervrajzok;- tárgyi anyag: festmények, faragványok, jelvények, érmek, egyenruha részei, személyes tárgyak (például egy japán tárca az orosz frontról). A gyűjtemény később az 1935-ben létrehozott Plakát- és Kisnyomtatványtár része lett, majd dokumentumtípusok szerint szétosztották a többi külön gyűjteményi osztály, illetve a törzsanyag között. A Plakáttárban maradt jelentős mennyiségű anyag feltárása napjainkban is tart, amely a szöveges plakátokra összpontosít. Ez a legalább 10.000 példányt számláló egység, amelynek
