S. Nagy Anikó - Spekál József: Fürdőélet a Nagy Háborúban (Budapest, 2019)

Rémes harctéri sérülések és betegségek

FÜRDŐÉLET A HAGY HÁBORÚBAM

RÉMES HARCTÉRI SÉRÜLÉSEK ÉS BETEGSÉGEK 81

Elsősegélynyújtás a harctéren. Fotó

A seb meggyógyulása után a hegszövet fellazítása, felszabadítása, ezzel a mozgás akadályának megszüntetése, az izom regenerálása, működőképességének helyreállítása és a sérült testrész funkciójának begyakorlása céljából azonnal hozzá kellett volna kezdeni az utókezeléshez. Erre általában csak késedelemmel kerülhetett sor.

A Nagy Háborúban egy katona átlagosan 5-6 heti frontszolgálat után került veszteséglistára: meghalt, megsebesült vagy megbetegedett, fogságba esett, eltűnt. A 3,8 millió hadra kelt magyar katona közül csak minden második tért vissza épségben, 743 ezer súlyos sérülést szenvedett. A betegeket és sérülteket a lehető leggyorsabban meg kellett gyógyítani és visszaküldeni csapattesteikhez. A több

hetes vagy hónapos gyógyulási időt igénylő súlyos sérülteket és betegeket igyekeztek minél előbb a hátországba szállítani.

Az egészségügyi szolgáltatást a harctéren a mozgósításkor felállított tábori, a hátországban a már béke idején is meglévő, illetve a háborúban szükség szerint létesített intézmények végezték. Hosszan tartó háborúra, hatalmas veszteségekre, nagyarányú hátraszállításokra, a súlyos sérültek, rokkantak és utókezelést igénylők óriási tömegére nem voltak felkészülve. Békében a betegek és sérültek egyharmadát gondolták szállításra szorulónak, ami a valóságban 40% volt. A hátraszállításhoz nem rendelkeztek elegendő szállítóeszközzel, a meglévők is csak a jó utakon közlekedni