S. Nagy Anikó - Spekál József: Fürdőélet a Nagy Háborúban (Budapest, 2019)
Hadiszezonok a fürdőhelyeken
Hadiszezonok a fürdőhelyeken Дг Osztrák-Magyar Monarchia hadserege a Nagy Háború előtt 1878-ban Bosznia-Hercegovina megszállása során vett részt komolyabb katonai akcióban. Az esemény három hónapnál rövidebb idő alatt zajlott le, a veszteség mintegy 10 000 fő volt. Az idegen területen folytatott harcokról a lakosság személyes tapasztalatokkal nem rendelkezett. Tudatában erős, győzedelmes hadsereg élt, amely vitéz tetteivel rövid idő alatt, minimális áldozattal megnyeri a háborút. 1914 nyarán az emberek bizakodással várták a fejleményeket. Az 1912—1913-as balkáni háborúk ízelítőt adtak egy háború várható hatásairól. A fürdők 1911-ben 301 213 vendéget, 1912-ben 275 843, 1913-ban már csak 225 636 főt fogadtak.1 A látogatottság főleg a határhoz közel eső erdélyi és dél-magyarországi fürdőhelyeken esett vissza. A háborúk negatívan hatottak a fejlődésében már korábban megtorpant magyar gazdaságra. A Nagy Háború a fürdőket a fellendülés reményteljes szakaszában érte. A jól induló 1914-es évad hatalmas zuhanásba esett, a fürdőlátogatók száma az igen rossznak számító előző évhez képest több mint 55 ezer fős csökkenéssel 170 366-ra süllyedt. A háborúban a fürdés sorsa a hátországban éppúgy, mint a harctéren, a hadvezetés kezébe került, a haditerv megvalósításától függött. A katonák tisztálkodási és fürdési lehetőségeit a fronton a mozgó-manőverező hadműveletek és az állásháború időszakában vívott harcok, a katonaföldrajzi adottságok, valamint az utánszállítási lehetőségek döntötték el. Támadásoknál a tisztálkodás és a fürdés lehetőségei korlátozottak voltak. Az elől gyorsan mozgó csapatoknak sem idejük, sokszor eszközük sem volt a tisztálkodásra. Az útjukba kerülő folyók, tavak leküzdési akadályt jelentettek, és nem tisztálkodási-fürdési alkalmat, legfeljebb betegséget eredményező „kényszerfürdést”. Állásháborúban a hetekig, sőt hónapokig tartó lövészárokélet kedvező lehetőséget biztosított tisztálkodásra és fürdésre. Az osztrák-magyar vezérkar három hónapos, csupán az európai hadszíntérre korlátozódó háborút prognosztizált. Senki nem gondolt hosszú, anyag- és eszközigényes háborúra. Arra sem, hogy a hadba vonultakkal meggyengített 1 Könyvünkben a Magyar Statisztikai Évkönyv és a Magyar Balneológiái Értesítőben megjelent, esetenként egymástól eltérő látogatottsági adatok szerepelnek, Évente különböző számú helyekre vonatkoztak, például 1913-ban 195,1916-ban 114,1917-ben 107 fürdőre. A háborús években a hadműveleti területre esett és a bezárt fürdők nem jelentettek vendéglétszámot. Nem kizárt, hogy mások sem. A fürdőügyért felelős belügyminiszter 1893, évi 44,404, számú rendelete szerint állandó vendégnek minősültek a fürdőkön legalább egy hétig, ideigleneseknek az egy hétnél kevesebb ideig tartózkodók, akik legalább egy éjszakát ott töltöttek, A kirándulók (napi vagy futó vendégek) egyszer sem aludtak a fürdőhelyen, Őket nem kellett bejelenteni, A vendégéjszakákat nem számolták, A fogalmakat a fürdők gyakran összekeverték, az adatokat pontatlanul, hiányosan, vagy egyáltalán nem jelentették. A magánházak, villák, panziók a látogatottságban nem szerepeltek. A közölt adatok tájékoztató jellegűek.
