Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Dohánygyárak
DOHÁNYGYÁRAK 29 PEST-ERZSÉBETVÁROS 1832-1944 - Síp utca 23. Az 1775-ben Lőcsén született, cipszer (szepességi szász) származású Fuchs Keresztély a Türelmi rendelet után - mint evangélikus - a számukra addig tiltott városba, Pestre vándorolt. Itt kezdte meg dohány kis-, majd később nagykereskedői tevékenységét. Forgalmas Színház téri üzletének cégére egy indiánszobor volt. A jól végzett munka meghozta gyümölcsét, mert hamarosan gyári privilégiumot kapott. 1832-ben kezdte meg működését saját dohánygyára a VII. kerület, Síp utca 23. alatti telken. Nyáron dohányt gyártott, télen lisztet őrölt, ami ellen a molnár céh azonnal tiltakozott is, így a pesti tanács eltiltotta Fuchsot a bérőrléstől. Pénzét ezután városi ingatlanokba és más haszonbérietekbe fektette. Más gyárosokkal ellentétben nem vett részt a városigazgatásban, és nem lett választott polgár sem. 1838-ban a termelés fokozása érdekében felszerelte üzemét egy hat lóerős gőzgéppel, amely állítólag az első ilyen volt a városban. 1842-re gyára - a fiumei mellett - már Magyarország legnagyobb dohánygyárának számított. Ekkor a vezetést már a fiai látták el: Fuchs Rudolf (1809— 1892) a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, a Magyar Általános Hitelbank alelnöke, a Lipótvárosi Takarékpénztár, a Hotel Rt., a Pesti Hengermalom Társaság és az Alföldi Vasút igazgatóságának tagja és Fuchs Gusztáv (1816-1888) termény- és borkereskedő, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Hengermalom, a Nyugati Vasút és a Pécsi Brikettgyár vezetőségi tagja. 1850-ben, a dohánymonopólium bevezetésekor a gyárat és annak raktárkészletét az állam felvásárolta. 1851-ben 750 munkással kezdték meg ismét a termelést, akkor már Erzsébetvárosi Magyar Királyi Dohánygyár néven. Nem zajlott azonban zökkenőmentesen az átállás: 1851. július 3-án reggel a dohánygyári munkásnők megtagadták a munkát, amikor megtudták, hogy attól a héttől kezdve száz darab szivar elkészítéséért már nem 11, hanem csak 10 krajcárt kapnak. „Az ellenőr ezzel kapcsolatban célzást tett arra, hogy a csinos munkásnők milyen módon tehetnek szert külön keresetre, és kijelentette, hogy aki ezért a bérért nem hajlandó dolgozni, azt elbocsájtják.” (Protmannpestbudai városkapitány jelentései a helytartósághoz) A munkásnők erre sztrájkba léptek, majd közel kétszázan átvonultak a ferencvárosi gyárhoz, hogy az ottani dolgozókat is sztrájkra buzdítsák. A rendőrség a tömeget katonai segítséggel oszlatta szét. A tizennégy letartóztatott munkásnőt a katonai törvényszéknek adták át, ahol háromheti fogságra ítélték őket. A hadsereg parancsnoka arra való tekintettel, hogy Klamerus Adalbert gyári ellenőr ízléstelen megjegyzésével a kedélyeket még jobban felizgatta, a büntetéseket egy-egy heti fogságra szállította le. A többi asszony másnap reggel ismét felvette a munkát. 1865- ben kezdett bele az állam az első jelentősebb fejlesztésbe, aminek köszönhetően az addig csak pipadohányt és szivart előállító gyár palettája kibővült egy akkor még újdonságnak számító dohánytermékkel: a cigarettával. Ekkor napi 700 ezer cigarettát, évi 30 millió darab szivart, 100 mázsa burnótot és 150 mázsa pipadohányt készítettek. 1866- ban már nyolcféle cigarettát gyártottak, annak ellenére, hogy ezek a kezdeti években egyáltalán nem örvendtek nagy népszerűségnek. 1871-ben, Stigler Antal igazgató vezetése alatt kezdődtek ismét nagyobb fejlesztések. Benkó Károly és Illés Antal építészek tervei alapján ekkor építették fel azt a hatemeletes épületmonstrumot a Síp utca 23. és a Kazinczy utca 24. között, mely egészen 1997-ig meghatározta a környék látképét. Fuchs Gusztáv (1816-1888)
