Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Dohánygyárak
30 Dohánygyárak Utóbbi telken egy 1845-ben átadott, háromemeletes lakóház állt, melyet ekkor alakítottak át a dohánygyár raktárává. Budapest ostromakor, 1944-ben ezt az épületrészt egy bombatalálat teljesen elpusztította. A Népszavából tudható, hogy 1882. május 10-én kirobbant a gyárban egy tüntetés, mely már jó ideje folyamatosan érlelődött. Ugyanis a munkásnők minden műszak kezdetén kaptak egy bizonyos dohánymennyiséget, melyből a nap végére meghatározott számú szivart kellett készíteniük. Egy ideje viszont már olyan silány minőségű dohányleveleket kaptak, melyekből az előírt számú szivart nem tudták elkészíteni, ezer darab helyett a legnagyobb igyekezettel is csak maximum hatszázat. Amikor egyikük ezt jelezte az igazgatóságon, durván elzavarták. Ettől a többiek is csak jobban felháborodtak, majd eldöntötték, hogy így nem dolgoznak tovább. Mire a gyárkapuhoz értek, már rendőrök tartóztatták fel őket, akik lökdösni és verni kezdték a védtelen asszonyokat. Kénytelenek voltak visszatérni munkájukhoz, a „Fuchs Gusztáv a Szepességről Budapestre telepedett család ivadéka. 1816. július 21-én született, mint fia Fuchs Keresztély tekintélyes dohánygyárosnak. Iskoláit Budapesten kezdé, Lőcsén fiolytatá s hazatérve, a filozófiai előadásokat a budapesti egyetemen hallgatá és pedig azon czélból, hogy irodalmi látkörü könyvkereskedőnek képezze ki magát. Ez elhatározása atyjának akaratával is találkozván, sógorának, Kilián György akkori egyetemi könyvkereskedőnek üzletébe lépett. Közbejött körülmények azonban nem engedték a könyvárusi pályán maradnia. Az atyja által a negyvenes évek elején alapított r ma is köztiszteletben élő testvérbátyja, Fuchs Rudolf által átvett és vezetett dohánygyár oly lendületet vett, hogy az üzlet vezetésében szükségessé vált az erő szaporítása s igy Fuchs Gusztáv, mint társ, bátyja üzletébe lépett s ekkor indult meg a két testvér nagyobb tevékenysége az anyagiak terén. Csakhamar az egyesülés után, szövetkezve a Philipps-testvérek hollandi kereskedőkkel, megalapították a Fuchs-testvérek Magyarországnak első nagy szivargyárát, ugyanazt, mely a terézvárosi síp- és Kazinczy-utczák közötti nagy telken máig is fönnáll s melyet egész a monopólium behozataláig a Fuchs-testvérek közösen vezettek. A dohánymonopolium behozatalakor úgy a dohányüzletet, mint a szivargyárat át kellvén adniok, annak megváltásául jelentékeny összeggel kárpótoltattak s dohány-nagytőzsdét is kaptak. Fuchs Gusztáv akkor földbirtokot vásárolt Tolnamegyében s azon néhány évet visszavonultságban töltött, csupán a gazdálkodásnak élvén.” (Forrás: Vasárnapi Újság, 1889. január 6.) Munkásnők a szivargyártásnál földről szedték fel a törmeléket és szemetet, valamint rongy- és madzagdarabokat tömtek a szivarokba, hogy az elvárt darabszámot teljesíteni tudják. A lázongás miatt többüket elbocsájtották. Valószínűleg az egyik pórul járt asszony férje lehetett az a „merénylő”, aki két nappal később, a reggel a gyárba tartó igazgató szemébe paprikát szórt. Több újság is valótlanul tudósított az esetről, mondván, a telhetetlen munkásnők motivációja béremelés kikövetelése volt, mi több, az igazgatót a paprikás támadás megvakította. Egyik állítás sem volt igaz. Regalia Media szivar doboza, 1890 körül
