Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Parancsolj kérlek tüzet!
176 Parancsolj kérlek tüzet! George G. Blaisdell — a Zippo öngyújtó megteremtője vázát, a kisebbekből öngyújtót. Ezekből családi ereklyeként még ma is sokat féltve őriznek. A világháború után újra fellendült a gyártás és megjelent egy újdonság: a benzines öngyújtó. 1932-ben az amerikai George G. Blaisdell (1895-1978) úgy döntött, hogy létre kell hozni egy olyan típust, amelyik esztétikus, megbízható és könnyen használható. Megszerezte a Cyklon nevű osztrák szélálló öngyújtó gyártási jogait, és saját elképzelései szerint átalakította. A korábbi henger alak téglatest formájúra változott, és a régi, menetesen lecsavarható kupak helyett már kis csuklópánttal kapcsolódott a zárófedél. Öngyújtóját Zippo néven szabadalmaztatta, majd 1933-ban megkezdte a gyártást. A Zippók megbízhatóságuk és szélállóságuk miatt hamar nagy népszerűségre tettek szert, és a mai napig fogalomnak számítanak a stílusos dohányosok körében. Működési elvük eltér a korábbiakétól, inkább a petróleumlámpákéhoz hasonlatos. A gyújtó két, egymásba csúsztatható részből áll, ami jó nedvszívóképességű vattával van kitöltve. Ezt kell benzinnel átitatni, amit aztán a belelógó kanóc vagy gyújtózsinór is felszív. Lángra lobbantása a már megszokott módon, tűzkőből csiholt szikrával történik, eloltásához pedig csak arra van szükség, hogy egy laza mozdulattal rákattintsuk a kupakot. Ennek stílusos (ld. macsó) mozdulatát aztán lehet sokat gyakorolni és cifrázni, de ez már csak külsőség. A következő jelentős fejlesztés a butánnal töltött gázöngyújtó lett az 1930-1940-es években, amelyek tömeggyártását elsőként a Ronson cég kezdte meg. A gáz használatának több előnye is volt a benzinnel szemben, ami ezt az új típust sikeressé tette. Korábban csak a kanóc hosszabbításával (kihúzásával), vagy rövidítésével (betolásával) lehetett a láng méretét szabályozni, ami nem mellékes, mert a túl magasra lobbanó lángnyelv balesetet is okozhatott. A gázos gyújtónál viszont egy kis szeleppel könnyedén optimálisra állítható lett a láng mérete. Ráadásul, ha nincs kanóc, akkor azt cserélni sem kell, és talán az egyik legfontosabb: a gáznak nincsen a benzinhez hasonló csípős szaga, amely akár a cigarettába is átitatódhat, ezzel elrontva annak ízét. Igazi szivarosok például benzines öngyújtóval soha nem gyújtanak rá. Abban a korban sok más használati tárgy mellett az öngyújtó is olyan kiegészítőnek számított, ami a funkció mellett az elegáns megjelenéshez is hozzájárulhatott, sőt fokozhatta azt. így természetesen megjelentek az ezüst és arany(ozott) tűzszerszámok, amelyeket előszeretettel ajándékoztak egymásnak az emberek: férjüknek évfordulóra, feleségnek névnapra, de akár szeretőjüknek emlékbe, nevet, monogramot, üzenetet vagy dátumot belegravíroztatva. Az ilyen értékes darabok aztán szorult helyzetben amolyan mozgósítható tőkévé váltak, és ki-be vándoroltak a zálogházakban. A „szerelmi” öngyújtók legtöbbször inkább csak A II. világháborút követően sok minden leértékelődött, és hát a világ is fejlődik, változik. 1965-ben a svéd Match cég piacra dobta az első, műanyagból készült, eldobható öngyújtókat, amelyek olcsóságuk miatt igazi tömegcikké váltak,
