Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Parancsolj kérlek tüzet!
Parancsolj kérlek tüzet! 177 így ez lett a legjobban fogyó típus a világon. Ma a Match vezető márkája a Cricket, amiből 300 millió darabot adnak el évente, több mint 140 országban. (Sajnos ehhez a lenyűgöző számadathoz egyből hozzá kell gondolni azt is, hogy ugyanennyi kerül a szemétbe is.) Magyarország nem mindig volt naprakész a világ trendjeinek követésében — ez esetben szerencsére. Nálunk még a leszaladt harisnyát is megjavíttatták, és így természetesen az öngyújtót sem hajigálták az emberek csak úgy a kukába. Ennek a takarékosságnak köszönhetően sokáig tartották a pozíciójukat a régimódi, utántölthető, szervizelhető gyújtók, nyilván nem aranyból, hanem alumíniumból. Egész kisiparos ágazat is épült a dohányosok eme kelléke mellé: az öngyújtótöltő és -javító műhelyek. Bár nagy volt a forgalmuk, a filléres gáztöltés nem hozott gazdagságot, így a legtöbben órajavítást, kulcsmásolást, elemcserét és mindenféle egyéb bütykölést is vállaltak. Az 1920-ban alakult Gamma Műszaki r.t. a legrosszabbkor, az I. világháború utáni gazdasági válság idején kezdte meg működését a budapesti Vili. kerületi Koszorú utcában. Az alapítók - Dréger Károly elektromérnök, László Arthur gépészmérnök és Braun Zsigmond rokkant százados és kereskedő - szabadalmak értékesítését, mechanikai és elektrotechnikai tömegcikkek gyártását és árusítását tervezték, csak sajnos nem a megfelelő időben. A pár év alatt tönkrement üzemet Juhász Zoltán és István vette át, és hamarosan újra is indították. 1926-ban a cég új, nagyobb telephelyre költözött, Budára, a Fehérvári út 83. szám alá, ahol kétszintes gyárépületet emeltek. 1933-ra már no fő dolgozott 1700 m2- en, 1940-re a gyár optikai termékei már nemzetközileg is keresettek és elismertek voltak. A pillanatnyi igényeknek megfelelően készültek itt különféle katonai kellékek, távcsövek, geodéziai műszerek, térképészeti tájolók, fényképezőgép-alkatrészek is. A háború után orvosi műszereket, mikroszkópokat, szemüveglencséket is gyártottak és nem utolsó sorban 1945-től szintén itt készültek a legendás magyar Gamma-öngyújtók. A gyár egyik művezetője, Szűcs István volt a szabadalom tulajdonosa. Az 1948-as államosítás idején, amikor a háború után az üzem amúgy is nehéz helyzetben volt, kerekedett egy országos visszhangú botrány — amolyan magyaros — bizonyos külföldre csempészett öngyújtók miatt, de ennek részleteibe a ködbe vesző információk és megkérdőjelezhető igazságtartalmú vallomások miatt most ne menjünk bele. Mindenesetre a dolgozó nép így sem maradt a hazai ipar remekei nélkül. Eközben külföldön tovább szárnyalt a feltalálók fantáziája, ennek köszönhetően az 1980-as években megjelentek az első piezo-elektromos öngyújtók. A korábbiaknál a tűzkő súrlódása által létrehozott, míg ezeknél már a piezo-kristályhoz kapcsolódó érintkezők között létrejövő szikra gyújtja be a kiáramló gázt. Környezetvédelmi és takarékossági okokból üdvös, hogy rövidesen megjelentek ezeknek az utántölthető változatai is, melyeknél a gyújtó alján egy kis szelep található, amin keresztül a gáztartály ismét feltölthető. Erre a célra - mindössze két-három öngyújtó áráért - kapható, dezodoros palackhoz hasonló flakonban a töltőgáz, amely akár évekig is elegendő az otthoni újratöltéshez. Ez a módszer nem csak olcsóbb, de ami sokkal fontosabb: környezetbarátabb is. Újabb remek találmány volt az úgynevezett vihargyújtó, melynek esetében nem sárga, hanem halványkék színű a láng, aminek az az oka, hogy a gáz mellé több levegő kerül az égéstérbe, és ezáltal az égés sokkal tökéletesebb, valamint nagyobb hőt is termel. Ennek a magasabb hőnek köszönhető, hogy az égés nehezebben szüntethető meg. Az ilyen öngyújtó nem egy gyertyához hasonlóan lobog, hanem szinte süvít belőle az úgynevezett szúróláng, ezáltal erős szélben is könnyen használható. A funkció mellett az öngyújtó praktikus reklámhordozó is. Ezt a tulajdonságát kihasználva, hazánkban főleg a kilencvenes évek közepétől a kétezres évekig sok dohánycég népszerűsítette a termékeit „sajátmárkás”gyújtóval. Akciók keretében ajándékba adták a trafikokban, például egy-két doboz mellé egy olcsóbb műanyag, egy egész karton cigaretta vásárlása esetén már akár egy komolyabb, fém öngyújtó járt. Voltak olyan nyereményjátékok is, amelyeknél az egyes cigarettafajták csomagolásait, vonalkódjait kellett kivágni és visszaküldeni, akár nagyértékű nyeremények reményében. Az ilyen sorsolásoknál, az izgatott versenyzők a „legrosszabb esetben” is minimum egy öngyújtóval lettek gazdagabbak. Modern korinak gondolnánk az ilyen reklámfogást, azonban Magyarországon már 1929-ben alkalmazta ugyanezt az Olleschau cigarettahüvelyt gyártó Samum-Altesse r.t. is. A kartondobozok fedeleit kellett visszaküldeni a gyártók részére, akik „még a legkisebb fogyasztóknak is, a hozzájuk beküldött borítólapok számának arányában célszerű és hasznos jutalomtárgyakkal kedveskednek. ” Ilyen hasznos tárgy volt
