Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Parancsolj kérlek tüzet!
PARANCSOLJ KÉRLEK TÜZET! 175 zsebben. Noha még az 1910-es években is használatban voltak, az időközben kifejlesztett és tökéletesített gyufa lassan átvette a Döbereiner-féle gyújtók szerepét. Névadójuk nem profitált találmányából, de mint mondta: „Jobban szeretem a tudományt, mint a pénzt, és boldoggá tesz, hogy felfedezésemet sokan hasznosítják.”Jénában, koporsó nélkül temették el, a sírja fölé két gyümölcsfát ültetve, hogy azok termésében teremtődjön újra mérhetetlen tudása. Carl Auer von Welsbach (1858-1929) osztrák kémikus családi háttere egészen más volt. Édesapja 1841 és 1864 között a császári és királyi udvari és állami nyomda igazgatójaként dolgozott Bécsben. Irányítása alatt a vállalat nagy fejlődésen ment keresztül, miután kifejlesztette a nyomdai gyorsnyomást és az automatikus réznyomtatást, melynek elismeréseként örökös bárói rangot kapott. Fia, Carl a bécsi Mariahilfer és Josefstadti gimnáziumba járt, ahol 1877-ben érettségizett. Még ebben az évben önkéntes hadszolgálatra jelentkezett. A hadnagyi rang elnyerése után beiratkozott a bécsi technikai főiskolára, ahol matematikát, szerves és szervetlen kémiát, általános és gyakorlati fizikát, valamint hőelméletet tanult. Élete során számtalan hasznos felfedezést tett, megannyi új találmányt alkotott, amiket érdekességük ellenére most figyelmen kívül kell hagynunk, de munkásságának jelentőségét talán érzékelteti, hogy 1956—1967 között az ő portréja szerepelt az osztrák 20 Schillinges bankjegyen. 1901-ben kezdett foglalkozni szikrát kibocsátó fémekkel, azzal a céllal, hogy gyújtóberendezéseket hozzon létre gázlámpák gyújtóihoz. Harmadik fontos felfedezése a cérium-vas-ötvözet optimális összetételének kialakítása és alkalmazása volt öngyújtókban használt mesterséges szikra előállításához. Az 1902-ben előterjesztett szabadalomban az optimális összetétel aránya: 70% cérium és 30% vas. Találmánya, a Ferrocerium a köznyelvben tévesen, ám annál logikusabban csak tűzkő néven vált ismertté, amit így használunk azóta is. Ez az anyag súrlódás hatására szikrát vet és ezáltal képes gyúlékony anyagok (benzin, gáz) begyújtására. Ezzel a felfedezéssel megkezdődött a modern öngyújtók korszaka. 1908-ra a tűzköves öngyújtó hatalmas népszerűségre tett szert, mivel ez már elég kicsi volt ahhoz, hogy elférjen egy zsebben, és az emberek - főként a dohányosok - magukkal vihessék. Az új öngyújtó a köztudottan méregdrága platinát tartalmazó elődjéhez viszonyítva a költségek töredékéért volt előállítható, így Welsbach 1907-ben létrehozta a Treibacher Chemische Werke GmbH-t és ezzel megkezdődött az új gyújtók tömeggyártása. Az amerikai Ronson cég továbbfejlesztette Welsbach találmányát és 1913-ban megalkotta a JWonderlite” névre keresztelt darabot, ami állandó stílust teremtett az akkori öngyújtók körében. Az I. világháború alatt az öngyújtók gyártása és fejlesztése visszaesett. A harctéren a felvillanó láng fénye könnyen elárulhatta az ellenséges lövészeknek a katonák hollétét, ezért öngyújtó vagy gyufa helyett a legtöbbször inkább izzó fadarabot használtak, ami „láthatatlansága” ellenére a célnak ugyanúgy megfelelt. Ez azonban nem gátolta meg a katonákat abban, hogy kevés unalmas és nyugodt szabadidejükben a már felhasznált lőszerek rézhüvelyeiből emléktárgyakat fabrikáljanak: a nagyobbakból karcolt mintájú i
