Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Parancsolj kérlek tüzet!
legkisebb, csupán régimódi kénes gyújtót gyártó üzem maradt. 1907-ben 250 000 korona alaptőkével részvénytársasággá alakult, Első Szolnoki Gyufagyár Rt. néven, azonban nem bírta a versenyt a többi gyárral, ezért alaptőkéjét 1913- ban a tizedére csökkentették. Az elkövetkező években is folyamatosan veszteséges volt. Szombathelyen, az 1869-ben, Mayer Mór által alapított gyár 1929-ig termelt. 1883-ban alakult a Temesvári Első Gyufagyár, mely később „Timisoara Kocsikenőcs és Vegyitechnikai Gyár” néven működött tovább, míg a várost 1920-ban Romániához csatolták. Kiváló terméke volt a „Mindenütt gyújtható, legjobban kedvelt temesvári Gazdasági gyújtó", az eladásból 5%-ot jótékony célra felajánló EMKE (Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület) és a Védő-Gyújtó. Tokajban Grósz Izrael alapított gyárat 1906-ban, melyet négy év múlva átvett a Tiszavidéki Gyufagyár Rt. Az üzem 1912-ben Tokaj II. kerületébe (Kistokajba) költözött. 1928- ban a „SZIKRA” Rt. tulajdonába került, majd 1931-ben bezárták és felszámolták. Itt készült az Óra és a Holló gyufa. Újpesten Schön Bernát és Klein Ignác 1889-ben létesített gyárat, mely csak pár évig, 1895-ig üzemelt. Kincsem névvel készültek a rózsaszínű „szalon-gyufák”. A mai Szerbia területén 1909-ben alakult meg az Újverbászi Gyufagyár Rt., de szintén csak rövid ideig, 1911-ig működött. A nagyobb üzemekben gőzerővel folyt a munka, a mártókeretből való kiszedés és a skatulyákba való elcsomagolás is eleinte kézi erővel történt, és ezt a munkát nem napszámban, hanem darabszámban fizették. így az ügyesebb munkásnők 6000—7000 dobozt is megtöltöttek naponta. Az Erdészeti Lapok 1908. évi 2. száma szerint: „Mondhatni, hogy hazánkban a gyufagyártás immár virágjában áll... Összes gyáraink jelenleg évi 12-15 000 m> friss nyárfát és 50-60 000 ürméter száraz fenyőfát használnak fel, s ebből 24 milliárd szál négyszögű gyufát 4 millió korona értékben és po milliárd szál gömbölyű s recézett gyufát 6 millió korona értékben gyártanak. Egy biztonsági vagy úgynevezett svéd gyufadoboz átlag 60 szálat, egy kénes gyufátok átlag 200 szálat tartalmaz, így tehát a fent kitett mennyiség 400 millió doboz svéd és 450 millió tok kénes gyufának felel meg. Egy-egy ládába 10 000 doboz, illetőleg tok svéd-, illetőleg kénes gyufát csomagolnak. Előbbi ládájának súlya 180 kg, utóbbié 580 kg, a hazai gyártás tehát súlyban kifejezve (...) mindösszesen 255000 métermázsa. Ha a kormány a sárga foszfort tartalmazó gyufák gyártását betiltaná, mint az már más nyugati államokban megtörtént, legutóbb Németországban, a hazai gyufagyárak még a belföldi fogyasztást sem volnának képesek kielégíteni, mert csak a nagyobb gyárak vannak svédgyufára berendezve. A közölt 10 millió korona csak a nagybani érték, amely a részleteladásnál 17 millió koronára emelkedik, tehát a gyufaárusítás majdnem ugyanannyit hoz a kereskedelemnek is, mint a gyáriparnak." Nagy utat tett meg az emberiség az ősember kovakövétől a svéd gyufáig, amihez szinte végeláthatatlan és fel nem adott kísérletezés vezetett. Ma már természetes mozdulatunk a tűzgyújtás, de be kell látni: elég nagy bajban lennénk, ha ezt a lehetőséget egyik pillanatról a másikra elvennék tőlünk. Valószínűleg elsőként a dohányosokat törné ki a frász, ha egy nagyítóval a nap sugaraira kellene várniuk remegő ujjaik közt egy cigarettával. De nikotinéhségüket még csak egy vacsorával sem tudnák enyhíteni, amennyiben a háziasszony nem tudná meggyújtani a gázt - gyufa hiányában. Parancsolj kérlek tüzet! 173 Parancsolj kérlek tüzet! Már a dörzsgyufa 1827-es létrejötte is hatalmas sikernek tekinthető, főleg, ha a korábbi kezdetleges és sokszor igen veszélyes mártógyufákra gondolunk. Azonban a kérdésre, hogy mi volt előbb, a gyufa vagy az öngyújtó, valószínűleg mindenki azonnal rávágná a logikusabbnak tűnő, ám mégis rossz választ: a gyufa. Bármilyen hihetetlennek is tűnik, de az öngyújtót a gyufánál korábban, már 1823-ban feltalálták! Johann Wolfgang Döbereiner (1780-1849), német kémikus fejlesztette ki az első ilyen ügyes kis szerkezetet. Egy kocsis fiaként, szegény családba született, így eleinte nem sok
