Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Kihúzzuk a gyufát!
168 Kihúzzuk a gyufátij hiszen több mint valószínű, hogy Irinyi ebből a pénzből tudott három éven keresztül tanulni a berlini egyetemen és a hohenheimi mezőgazdasági akadémián; sőt előbbi helyen még egy könyvet is kiadott, amely pályájának legnagyobb kémiai műve lett. Römer érdeme volt az is, hogy először ő kezdte el gyártani, ennél fogva a világgal megismertetni Irinyi „biztonsági gyújtóját”. Irinyi, Pestre visszatérve 1839-ben szintén gyufagyárat alapított, és termékei olcsóbbak voltak, mint a Bécsben, Römer által gyártott gyufák. Irinyi gyára 1848-ig működött, amikor a szabadságharc számára puskaport és ágyúkat kezdett gyártani. Kettejük közös produktuma mindenesetre sokáig versenyképes maradt a piacon a korábban ismert gyártmányokkal szemben. Mind Irinyi, mind Cooper és Walker gyújtói dörzsölés hatására lobbantak lángra, bármilyen felületen végighúzva meggyulladtak, sőt meleg hatására akár az egész doboz felrobbanhatott, ráadásul a felhasznált fehér foszfor sok gyufagyári munkásnak súlyos és gyógyíthatatlan mérgezést okozott. A Pallas Nagylexikon 1894-es szócikke szerint: „A foszfor a leghatalmasabb mérgek egyike s a vele való mérgezések, minthogy a közönséges gyufáknak használata még mindig nincs eléggé korlátozva, az utolsó évtizedekben igen gyakran fordulnak elő, különösen nálunk, hol még gyilkolási célból is a gyufafejeket tésztába, tarhonyába gyúrva, sőt egyszerűen kávéba, ■,; je* ■nunniTivg' X Háztartási gyújtó BUDAFOKI GYÁRTMÁNY. A FM.K.E.JEtVÉNWEi E HATOTT GYÚJTOK fftVIDf «I MtóUl KŰmlmÖlESl BTESÍÍlE'KriTIfÁK TÁMOGASSUK A HAZAI IPART @I/nÍV\ 1 &|ZT0N5Á6|J /.V/\Fa ii/*' J bГ ta 1 A HA UDAFOK MOGASSUK ZAI IPART! im NYELVÉBEN I ÉLA NEMZET. |Э/оА EMKLíavára levesbe keverve igen gyakran használja fel a foszfort a népnek naiv rosszindulata, noha e mérget kiállhatatlan szaga oly könynyen elárulja. Egyes ember (felnőtt) életének a kioltására már 5 centigm. foszfor (10-15 szál gyufa) elegendő lehet, nevezetesen ha jól felszívódó, finoman eloszlatott oldatban (olajban, zsíros ételekben) volt beadva. A mérgező hatás sokkal erősebb, ha a méreg a gyomorba jut, mintha más utón kerül a testbe, s ha kivételes esetben gyógyulás következik be, ez onnan van, hogy a testben oxidálódván, ártatlan vegyületekké alakul át. Sajátságos módon azonban ez átalakulás oly lassan folyik le a szervezetben, hogy sokkal előbb következnek be a halálthozó anyagforgalmi zavarok, nevezetesen az életre fontos szervek (máj, vesék, szív) elzsírosodása és a vörös vérsejteknek nagymértékű szétesése. A hevenyés mérgezés gyomorfájdalmakkal és hányással kezdődik, a kihányt gyomortartalom (és gyakran a lehellet is) sötétben világít és fioghagymaszagu; a bőrön sárgaságjelentkezik, orr- és méhvérzés, láz, vérvizellés következik, a beteg aluszékonnyá lesz és az esetek többségében (rendesen 5- 7 nap múlva) elpusztul. A gyógykezelés hánytatóknak (rézgálic), terpentinolajnak, gyomorkimosásnak alkalmazásában áll. A budapesti egyetem gyógyszertani intézetében lett először megállapítva és fölismerve, hogy a felmangánsavas kálium a foszfornak kitűnő ellenszere. A krónikus foszformérgezés olyan munkásokat támad meg, kik foszforgyárakban dolgoznak; ezeknél nyálfolyás, afoghus kifekélyesedése és (különösen az alsó) állkapocsnak elhalása következik be.” 1845-ben a bécsi Anton Schroetter (1802—1875) felfedezte, hogy a levegőtől elzárt térben hevített fehér foszfor úgyne-
