Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)

Kihúzzuk a gyufát!

Kihúzzuk a gyufát! 169 vezett vörös foszforrá alakul, mely nem mérgező és kevésbé gyúlékony. Ez lehetővé tette, hogy a veszedelmes fehér fosz­fort ezzel helyettesítsék. 1848-ban a svéd Johan Edvard Lundström (1815-1888) volt az első, aki már eleve vörös foszforral készített gyufát, így ő tekintendő a biztonsági gyújtó, más néven „svéd gyufa” megteremtőjének. Ez az újféle gyufa már nem gyulladt meg akármilyen felületen. A foszfort nem a gyufaszálakra, ha­nem üvegporral keverve a gyufásdoboz oldalára helyezték. A gyufaszálakra oxidáló anyagokat (kálium-klorát vagy ká­­lium-bikromát, antimon-szulfid vagy ólom-peroxid) vittek fel, melyek a foszforral reakcióba lépve meggyújtják a gyu­faszálat. Igaz, így már nem lehetett bármilyen felületen meggyújtani a gyufát, de éppen ez volt az előnye, hiszen a dobozban elhelyezett gyufaszálak a másik reakciópartnerrel csak a szándékos felhasználáskor érintkeztek, így nem okoz­hattak kellemetlen meglepetéseket. A gyártását 1851-ben indították el a svéd Jönköpingben (bár a biztonsági gyufát csak később, 1855-ben szabadalmaz­tatták), de a korábbinál magasabb előállítási költség miatt a nagyközönség továbbra is az olcsóbb, de veszélyes fehér­­foszforos gyufát vásárolta. Még mindig számos foszformér­­gezéses eset történt Európa-szerte, így az 1870-es évektől kezdve Európa országaiban sorra tiltották be rendeletileg a fehérfoszforos gyufa gyártását és kereskedelmét. Végül 1906-ban ratifikálták a fehérfoszforos gyufa általános tilal­mát kimondó berni egyezményt. Ezzel szemben az Ameri­kai Egyesült Államokban csak magasabb adót vetettek ki az ilyen gyufára, Ázsiában pedig egészen az 1920-as évekig forgalomban volt. 1913. július i-től lépett életbe a Magyar Országgyűlés 1911. évi V. törvénycikke, mely szerint a fehér vagy sárga foszfo­­ros gyújtók gyártása és árusítása Magyarország területén tilos, ugyanis súlyosan veszélyeztetik a gyári munkások egészségét, másrészt számtalan véletlen baleset és szándékos haláleset okozói voltak, amennyiben egy elkeseredett ember Z D.M.K.E.^щS vvvT h 2§JcyujT0^2g A DELMACiYARORSMCI MAGYAR KÖMUVELÖDÉ5! tCiYESULE Г JAVARA yGYORl GYÁRTMÁNY^ „gyufát ivott”, vagy a gyufafejekből készített oldatot mással megitatta. Az eredeti svédgyufa is tovább „szelídült”: a 20. századra kálium-klorátját felváltotta a kevésbé veszélyes ká­­lium-dikromát, illetve az ólom-dioxid. Két francia vegyész, Henri Sévéne és Emile David Cahen előállított egy olyan, nem mérgező foszfor-szulfid-változa­­tot, amely a vörös foszfornál jóval könnyebben, robbanás nélkül gyullad, így speciálisan előkészített dörzsfelületre sincs szükség a gyufa meggyújtásához. Találmányukat 1898- ban szabadalmaztatták, s kezdetét vette a mindenen gyulladó gyufa gyártása és kereskedelme, de ez igazából csak az Ame­rikai Egyesült Államokban lett népszerű. Bizonyára minden­ki előtt azonnal meg is jelenik a kép, amint egy közönyös arcú cowboy végtelenül macsó mozdulattal western-csizmá­­ja sarkán végighúzva lobbantja lángra gyufáját. 1930-ban Ferdinand Ringer, osztrák kémikus szabadalmaz­tatta az akár hatszázszor is használható örökgyufát. Felfede­zése abban állt, hogy a szokásos kálium-kloráthoz az égést lassító, nitrogénfejlesztő metaldehidet adott. Találmánya azonban sikertelen volt, hiszen az addigra már milliárdos nagyságrendben termelő gyufagyáraknak nem állt érdekük­ben a hasonlóan alacsony előállítási árú, de értelemszerűen kisebb tételben eladható örökgyufa nagyüzemi termelése. Emellett technikai problémák is adódtak: az óhatatlanul keletkező égéstermékek csökkentették az örökgyufa mű­ködőképességet, és a metaldehid is a vártnál gyorsabban elillant, így gyakorlatilag pár nap elteltével az örökgyufa „egyszer használatossá” vált. 1934-ben Földi Zoltán és Ki­rály Rudolf kémikusok szintén szabadalmaztattak egy ha­sonlóan feledésbe merült örökgyufa-változatot. A gyufa megjelölésére eredetileg, a 19. század első felében a német Zündholz mintájára tükörfordítással létrehozott gyújtófácska használata terjedt el Magyarországon, amely aztán az 1840-es évekre egyrészt gyújtó, másrészt a mind a mai napig fennmaradt gyufa—gyufa alakra rövidült. IMtWAt KISKI IN.4Áfil МЩ GYUFA FERENCZjgMaíP GYÁRA L KISKUNFÉLEGYHÁZÁN. J

Next

/
Thumbnails
Contents